Mutatva nekem az utat nemzeti egységről és az összefogás szükségéről. Csalódott fideszesként, megrendült jobbosként, álmodozó zöldként, és akik nem tudnak választani a pártok között. A megosztottság borzalmait ecseteli számomra az az ember, aki idehozta anno az amerikai mestert kampányuk levezetésére.
A recept egyszerű volt, az emberi gyengeségre épített gyűlöletstratégia bejött, mondván pestiesen. Arcátlanság oktatólagosan demokráciáról, nemzetről beszélni, rövid az emlékezet, megtörtént; az elővett magyar zászlót rendőrei taposták és elvezették, azt aki elő merte venni. Gondolom, azért koccintottak a román nemzeti ünnepre, hogy erősítsék a lelkeket erdélyi testvéreinkben. A 23 millió román bevándorlóval való riogatás ennek jegyében folyt.
2006 ősze 1956 galád sárba tiprása volt, a népre uszított rendfenntartókat sokan nem felejtik, mai napig megcsonkítva, megvakítva, brutálisan megalázva, összeverve. Kivel fogjak össze, kérdem. Az áldozat a hóhérral soha, üzenem. Becsukott szemmel nem lehet élni.