Mesterházy Attila szerint a nemzet létének egyik legfontosabb pillére a nemzeti kultúra, amelyet nem politikai fegyvernek kellene használni.”A lelkek gyarmatosítása folyik itt. Erről szól a kulturális intézmények elfoglalása és a kormánynak nem tetsző kulturális műhelyek ellehetetlenítése” – fogalmazott az MSZP-elnök.”a szorongatott helyzetben lévő kulturális intézmények végső meggyalázása az, ha újnyilas eszmék trójai falovává változtatják őket. Ez nem a nemzeti elkötelezettség jele, hanem pusztán a gátlástalan hatalomvágyé”.

Komisszár elvtárs figyelmét elkerüli hogy a média és a kultúra egy bizonyos kézben összpontosul.régóta folyamatosan szisztematikusan rombolva értékeinket kultúránkat. Az egyenlőség jegyében még a kádári puha diktatúrában is több megszólalási lehetőség volt, mint mostanában, hála demokratikus vívmányainknak. Magyar földön magyarul mondaná nagyapám: az összes rádió- és tv-csatorna ontja magából a liberális szemetet nem kérdezve, hogy adófizető polgárként kíváncsi vagyok-e ízléstelen álkultúrcikkeit elfogyasztani. Nemzeti színházban maszturbálnak, a tv-ben hasonlókat látunk élő egyenes adásban média hatóságaink cinkos hallgatása közben. Minden nép büszke és védi nemzeti értékeit a külső asszimilációval szemben. Mi az érték celeb módra azt sikerült tapasztalni áldásos kommunista kormányzati éveik alatt. Emlékszem nemzeti ünnepünkön Demszky-féle mű gagyival helyettesítették az ünnepi műsort a Petőfi-szobor alatt. Van mérce történelmünk során elhallgatott költőinket, íróinkat vegyük elő. Nem kell divatos álsemmikkel kitömni az agyakat, belső hitvallásra erkölcsi tartásra és a nemzet ápolására kell fordítani maradék energiánkat. Az úgynevezett konzervatív oldal is része életünknek. Teret kell engedni más nézőpontnak is. Hihetetlen arcpirító cinikus kioktatásra nincs szükségem, megmondó percemberkék kora már lejárt és menjenek tova, oda ahol igény van rájuk.