Adott egy birodalom, amit nem szabad a nevén nevezni. Nem lehet kimondani, hogy zsidó birodalom. De tilos minden értéknek a képviselete és megjelenítése, ami ezt a birodalmat veszélyeztetné – a hit és az erkölcs tiltott és üldözött dologgá vált. A rendszer bűnei leírhatatlanok, a magzatgyilkosságok százmillióitól kezdve a háborúnak nevezett civilek millióinak lemészárlásáig. A szervezett bűnözés, a kábítószerek, a prostitúció, a szervkereskedelem sosem látott méreteket öltött. Az önpusztítás, a természetpusztítás egyre nagyobb mértékű. És még ez a világrend merészelte magát végtelen önhittségében tökéletesnek képzelni. Ez a világrend a soha be nem tartott emberi jogok kitalálójaként és szószólójaként valójában az adósrabszolgák tömegeinek éhbérért végzett munkájából és véréből épült fel. Miközben az életfogytig tartó tanulást hangsúlyozták, mindent megtettek azért, hogy az emberek szellemi fogyatékosként tengessék életüket, az idiotizmus szintjére süllyesztették a közművelődést és a kultúrát, a zenét, a tömegtájékoztatást, a szórakoztatást.

Ez egy olyan rendszer, amit kizárólag korrupt és degenerált politikusok vezetnek. Elfajzottak, testileg-lelkileg beteg emberek, értéktelenek, hulladékok, bűnözők, akiknek egy egészséges világban semmi keresnivalója nincs. Ezeknek az embereknek már a megtűrése is súlyos hiba.

Ez a kapitalistának nevezett embertelen világrend felszámolt magánál jóval emberségesebb rendszereket, katonai diktatúrákat, királyságokat, valóban működőképes köztársaságokat. És nem hagyott helyettük semmit. Most bizonyosodik be, hogy még a szocializmus és a kommunizmus is – amelyek mintegy kiegészítői voltak a kapitalista világrendnek – gazdaságilag sokkal működőképesebbek voltak. A rendszerváltást nem az államkapitalizmus csődje hozta el, mert a mostanihoz viszonyítva nem volt ott semmiféle csőd. Fontos tudnunk, hogy összehasonlítva a mostani világgazdasági helyzettel, a szocialista világrendnek semmiféle gazdasági problémája nem volt! Az államadósság a mostaninak csak töredéke volt, azt is mondhatnánk, hogy szinte semmi. A mostanival ellentétben volt állami tulajdon is, és volt személyi tulajdon is (ma a széles tömegek csak hitelből vásárolhatnak). Kész röhej, de a szocializmusban, ahol elvileg minden közös, több volt a magántulajdon, mint ma a demokráciában. Minden közgazdasági elmélet rendkívül szigorú volt a szocializmussal szemben, és rendkívül elnéző a kapitalizmussal szemben. Valójában a szocialista rendszer minden hibájának megfelelőit ugyanúgy megtalálhatjuk a kapitalizmusban is. A nagy gazdasági szakemberek mind érdekeltek voltak a változásokban. A gazdasági zavarokat – utólag könnyen megállapítható – a szocialista gazdaságban kizárólag a rendszer megsemmisítésében érdekelt, bűnöző hajlamú tömegek hozták létre, akik a legfelsőbb szintekig épültek be a szocialista rendszerbe, és a cionista világrend végletekig hűséges kettős ügynökei voltak.

Röviden: a zsidók elárulták a szocialista világrendet, hogy kifoszthassák a keleti blokk államait. És rendkívül szervezetten, külső segítséggel meg is tették. Ez volt az utóbbi húsz év, a Nagy Rablás korszaka. Nagy részüknek szüksége volt egy ideológiára, ezért a szabadkőműves páholyok és a titkosszolgálatok részéről jól megfizetett filozófusok, közgazdászok igen kiváló propagandaanyagokkal és elméletekkel látták el őket. Semmi mást nem adtak el, csak a jólét illúzióit és a reményt egy jobb életre, amikből semmi sem teljesült. Mégis olyan jól végezték a dolgukat, hogy az emberek tízmilliói vakon elhitték, hogy a múlt felelős a romló életkörülményekért és a társadalmi problémákért. Átvitt értelemben fogalmazva: véresre verték, megnyúzták és kizsigerelték az embereket, de a kábítószer miatt azt hitték, hogy simogatás. Elhitették velük, hogy a fájdalom, amit éreznek, régtől a testükben van, de csak most veszik azokat észre. A hóhéraik (a pártok) mosolyogva öldösték őket, de az emberek elhitték, hogy a jótevőik.

Ma a legnagyobb kihívás és feladat az emberek számára az illúziókkal való leszámolás. Az emberek fejének először ki kell tisztulnia, hogy megkezdődhessen az újjáépítés.

Bakugan