Fájdalommal vettük a hírt, hogy életének 86. évében elhunyt Zsúnyi Illés, aki politikai fogolyként 9 évig volt szibériai fogoly. Utolsó nagy álma, a “Gulág-emlékharang” sajnos nem valósulhatott meg. Plébánosaként, lelkipásztoraként múlt pénteken végeztem temetési szertartását Nagydorogon.

A HUNHÍR 2011. március 24-én adott hírt arról, hogy a Tolna megyei Nagydorogon Zsúnyi Illés nyugdíjas 1 millió forintot ajánlott fel a helyi katolikus egyházközség számára, hogy ezzel az összeggel kezdetét vegye az új nagyharang öntése. Mint plébános, sokszor említettem a templomban a híveknek, hogy Nagydorogon számunkra sok tennivaló akad. Az 1934-ben épült Szent István király-templomnak a mai napig nincs klasszikus templomi (“sípos”) orgonája, a templombelső újjáfestése, az ablakok cseréje, a padok és az aljzat felújítása is várat magára. A helyi egyházközség és hívei számára jelenleg a kétségbeejtő, 8 falut ellátó, központi plébániaépület renoválása jelenti a legsürgetőbb feladatot. Támogatást nyújtani nem tudó Pécsi Püspökség, sikertelen pályázat az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban… mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mában egy falusi magyar plébánia ne tudjon nagyot álmodni, csak “foltozgatni”!

A meglévő két kis harang sem tudja ellátni feladatait: a 130 és a 20 kg-os harangok nem hallatszanak el a nagy kiterjedésű település minden pontjára. Annak idején a helyi kegyúrnak, gróf Széchenyi Domonkosnak nem adott elég időt a II. világháború utáni politikai fordulat, hogy az új templomot minden eszközzel megfelelően ellássa.

Ez adta a meglepően nemes ötletet Zsúnyi Illés számára, hogy túlélőként egy olyan harang készítéséhez adjon kezdő (ún. alapítványi) összeget, mely a Kárpát-medencéből elhurcolt, és a Gulágról soha haza nem tért hadi és politikai foglyoknak állít örök emléket, Magyarországon elsőként.

A harang-ügyet 2010. novemberében indítottuk. Útmutatásai alapján én írtam a rengeteg levelet, tartottam a kapcsolatot a médiával (Tolna Megyei Népújság, Nagydorog Televízió, Tolna Megyei Napló, Tolnatáj Tv, Duna Tv, Magyar Televízió…), ő pedig egyre elhalóbb hangján éjjel-nappal telefonált. Megszólítottuk a Paksi Atomerőművet (melynek közvetlen hatósugarába, 30 km-es körzetébe tartozunk), két Tolna megyei országgyűlési képviselőt, Dr. Rogán Antalt, a Honvédelmi Minisztériumot, Balog Zoltánt (Társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárt), de vagy elutasítás, vagy ígérgetés volt a válasz. A média híradásainak köszönhetően eddig kb. 30.000,-Ft összeget küldtek adományként az ország különböző pontjairól. Vártunk, vártunk.

Zsúnyi Illés azonban 2011. július 5-én elhunyt. Megviselt szervezetét felemésztette a Parkinson-kór. Halálos ágyán is állandóan a harang volt minden gondolata.

Nem sikerült neki. Ő, mint saját könyvének, a Gulágról szóló “Nehéz idők” című visszaemlékezések ötszörös kiadója és ingyen elosztogatója, mint a “Szabad Magyarországért-Emléklap” kitüntetettje, Hódmezővásárhely Város Tiszteletbeli Polgára, a Pusztahencsei Szentlélek-templom Építője, a Nagydorogi R. K. Egyházközség Képviselőtestületének Örökös Tagja, nem érhette meg harangja elkészültét.

Családja, örökösei 1 milliós felajánlását a jövőre nézve természetesen megerősítették.

Az örök élet hitével kísértük utolsó útjára, remélve azt, hogy odaátról hathatósabban tudja majd pártfogolni az Isten trónja előtt annak az emlékharangnak az ügyét, mely majd egykor már érte is megkondul a nagydorogi templom tornyában.

SEBESTYÉN-MOLNÁR ÁRPÁD nagydorogi plébános

(Megjelent a Hunhír-tudósítóban.)

Hunhír.info