2010. December 5-én szakaszunk Dunakeszin a Szent Korona szobránál emlékezett a 2004. December 5-i szégyenteljes népszavazásra.

Részlet Vass István bajtársunk beszédéből.

\Határon túl élő Magyar testvéreinknek mind a mai napig, majd minden szomszédos államban nehéz sorsot, hátrányos megkülönböztetést, bántalmakat kell megélniük. Mindennek ellenére szívükben tisztán, talán forróbban él a magyarságtudat, mint a miénkben, akik itt élünk a maradék Hazában. Örök vágyuk, hogy minél szorosabban kötődjenek az anyaországhoz. Erre legalkalmasabb lehetőség manapság az állampolgárság megszerzése.

Erre nyílott lehetőség 2004. December 5-én a népszavazáson. Sok-sok magyar testvérünk reményét, vágyát zilálta szét taposta sárba egy eszeveszett, önmagával is meghasonlott, táncikáló őrült ellenkampánya. A liberálbolsevik-zsidó bagázs sokakat megtévesztett, s bár győztek az igenek, de sokan távol maradtak a szavazástól.Ezért nem teljesülhetett határon túl élő magyar testvéreink vágya.

Könnyes szemmel, szégyenkezve vettük tudomásul tehetetlenségünket és örökké élő gyűlölet ült szívünkbe a gyurcsányferencekkel, lendvaiakkal, veresjánosokkal, draskovicsokkal szemben.

Itt vagyunk és nem felejtünk! Az idő mindent elrendez és bosszúnk utoléri az aljas nemzetárulókat, mind egytől egyig.\

A megemlékezés után a Télapó és Krampusza ajándékot vitt bajtársaink gyermekeinek.