Amiért nem lehet béke, szabadság és egyetértés!

Nyílt levél a Magyar Országgyűléshez és a világ nemzeteihez.

E levél megírása nem segélykiáltás, nem is gyűlölet szülötte, csupán a felismerés egy formája.
Felismerése annak, hogy a szavak és mondatok jelentésének, a magyar nyelvezet ékesszólása mögé rejtőzködő gonoszság és féktelen gyűlölet által táplált hóhérokkal és Júdásokkal állunk szemben.

Olyan árulókkal, akik gyűlöleténél talán csak a pimasz cinizmusuk nagyobb. Hirdethet-e békét, szabadságot és egyetértést az, aki részese volt az elejétől fogva mindannak ami esélyét sem engedte a béke létrejöttének, részese volt mindannak ami a valós szabadságot egy látszatszabadságra valójában adósrabszolgaságra cserélte és aktív részese volt mindannak ami az egyetértés helyett a megosztottságot gyakorolta.
Az elmúlt két évtizedben egyetlen olyan választás, szavazás akár népszavazás sem történt, amelyen a szavazó polgárok a valós tények alapján, a felelősségük teljes tudatában dönthettek volna. Ebben Önök tisztelt képviselő Hölgyek és Urak igen nagy mértékben vétkesek, a kizsákmányolás eszközeként felhasznált médiával együtt. Hányan emelték fel a szavukat Önök közül az ellen, hogy az egykori államadósság többszörösét kitevő nemzeti vagyon eltűnt, miközben az államadósság a többszörösére duzzadt?

Az ország nemcsak az elmúlt nyolc évben ment tönkre, mint ahogy a fülke forradalom nyertesei szeretnék ezt elhinni és elhitetni. A nemzetrombolásnak mindenki felelőse aki az elmúlt két évtizedben részese volt a politikának , a vezetésnek és nem emelte fel hangját a gyalázat ellen. Mert a legfelsőbb vezetés tudta és hallgatólagos beleegyezése nélkül, nem lehetett volna sem Tocsik ügy, sem Postabank ügy, sem olajügyek sem rablóprivatizálás, ugyanúgy ahogy nem lehetne most sem a devizahitelezés segítségével földönfutóvá tenni embermilliókat.
Sokak örömére, mindezek nagy többsége mára már elévült, felgöngyölíthetetlen gazdasági bűncselekmények sorozata kellene hogy legyen mindössze. Majdnem az is lehetne, ha mindezen bűncselekmények következtében, az országot és a nemzetet, nem taszították volna olyan mély gazdasági, demográfiai, erkölcsi és egészségi állapotba, amely egy állam létét, fennmaradását fenyegeti. Ez hazaárulás, s mint ilyen elévülhetetlen.

Őseink, kik vérüket adták e hazáért és utódaink, kik még meg sem születtek, köteleznek arra, hogy ítélet szülessen e lemoshatatlan gyalázatra. Igazságos és elfogulatlan ítélet szülessék mindazok felett, akik kapzsiságból, hitványságból, idegen érdekek kiszolgálásával elárulták a hazát. A mindenkori törvények szerint, minden magyar állampolgárnak joga és kötelessége, akár élete árán is fellépni minden eszközzel a hazaárulók ellen.
Önök tisztelt országgyűlési képviselők, nem tudnak elszámolni az elmúlt két évtizeddel, az ország ily mértékű eladósításával, Közép Európa egyik legfejlettebb mezőgazdaságának felszámolásával, a nemzeti vagyon eltűnésével. Az Önök felelősségét a népre akarják hárítani, a rablást a néppel akarják megfizettetni, miközben a népet ért mindennapos fizikai atrocitásokról, lopásról és rablásról a rendőrség sok esetben még jegyzőkönyvet sem hajlandó felvenni. Nincs bíróság ahova fordulhatnánk jogorvoslatért, mert ha kényes ügyet érint a dolog elsülyesztik a jogi útvesztőkben.

Önök terrorelhárító szervezetet hoznak létre egy olyan országban, ahol ismeretlen a terrorizmus, hacsak Matuska Szilvesztert nem tekintjük annak, de ahhoz kicsit megkésett intézkedés lenne, vagy netalán Budaházy okozza e felhajtást?
A magyar nem gyűlöl senkit, semmilyen nemzetet vagy kisebbséget, csupán élni szeretne a saját hazájában, de az Önök aktív vagy passzív támogatásával, azt aki felveti a valós problémákat, megbélyegzik és gyűlölködőnek tekintik.

A Velseni szerződés aláírásával, az idegen érdekek és idegen fegyveres erők bevonását szorgalmazzák a Magyar Köztársaság területére. Ez a jelenlegi, ideiglenes alkotmány szerint is hazaárulás lenne ha nem létezne a Liszaboni Szerződés ugyebár, de erről is huncutul hallgattak Önök a tisztelt szavazó polgárok előtt, Velseni ide Liszaboni oda ez mindenképp hazaárulás marad.
A költői kérdés csupán az, hogy hova vezethet mindez? Mit kell tennünk és valójában mit tehetünk? Fogadjuk el a további kirablásunkat és kiszipolyozásunkat? Tartsunk el még több segélyeken élő rétegeket akiknek mára már nincs mit és sokan közülük nem is hajlandóak dolgozni, mert Önök tisztelt képviselők húsz évig kormányoztak? Vagy netalán a felelősség kollektív? Együtt sírunk együtt nevetünk? Erősen kétlem, hiszen eddig csak Önök nevettek és gyarapodtak, mi húztuk az igát és közben szegényedtünk. Furfangos banki szerződések alapján földönfutók legyünk, mert hát a gazdaság megfeneklett, számunkra. Bevételeink gyakorlatilag megszűntek csak a kiadásaink nőnek folyamatosan, legyen az akár banki hiteltörlesztés vagy háztartási rezsi. De mégis mi lehet ebből, hová vezethet mindez, mindig e makacs kérdéshez lyukadunk ki.

Engedelmükkel tisztelt képviselők bátorkodom elmondani Önöknek azt amit valószínű, hogy Önök már jóval korábban tudtak és azért hozták létre a terrorelhárító szervezetet. Terrorizmushoz fog ez vezetni ahogy manapság illik megnevezni a szabadságharcosokat, mert valahogy a világban érthetetlen okokból emberek életüket kockáztatva, kétségbeesett cselekedetekre ragadtatják el magukat, minden ok nélkül. De ha ez bekövetkezik Magyarországon is ahol ez eddig ismeretlen tevékenység volt, akkor ki lesz ezért a felelős? Ki lesz azért a felelős, ha nem mehetek be a bankba, befizetni a sokszorosan és jogtalanul megemelkedett törlesztő részleteimet, annak a veszélye nélkül, hogy esetleg valamilyen önmerénylő engemet is magával ragadna a boldog vadászmezőkre.

Véleményem szerint Önök. Önöket kell felelősségre vonni a terrorizmus előidézéséért, hazaárulásért, egy nemzet elsorvasztásáért és nagyon sok tragédia bekövetkeztéért. De Önök alkotmányozási lázban égnek. Csak nem a Hágai Nemzetközi Bíróságra, az alkotmánnyal kapcsolatos feljelentésünk okozza e nagy kapkodást? Meg kell nyugtatnom Önöket, felesleges igyekezet mert jogtalan rendszer jogalapot nem képezhet. Amit Önök most művelnek, talán ahhoz lehetne a leginkább hasonlítani, amikor Szálasi, titkárnőjének diktálta könyvét, Út a Győzelemhez
ha nem tévedek, miközben az ablakon behallatszottak az orosz ütegek. Nos azok az ütegek már idehallatszanak ismét, csak nem akarják Önök meghallani. A történelem nem ismétli, de megpróbálja lemásolni önmagát.

A világ politikai, katonai és gazdasági pólusai, erősen gyorsított ütemben rendeződnek át és az Önök áldásos tevékenységének köszönhetően egyre több lehet a terrorista országhatáron belül is. Ki vállalja ezért a felelősséget? Ki?! Vagy talán a terroristák csak addig terroristák amíg nem győznek, utána hazafiak, hősök lesznek? Meg kellene hallani az idő szavát, hogy béke, szabadság és egyetértés legyen végre.

Gyula, 2010.11.08

Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke és a Magyarok a Nemzetgazdaságért Társulat alapítója.