Az elmúlt 5 évben minimálbéres voltam. Mégis fizettem adót, a fizetésemhez képest nem is keveset. Sőt, a munkanélküli járadékomból is vonják az adót. Ez pedig messzi elkerüli még a minimálbérnek a környékét is! Megörültem a hírnek, mert ezek szerint nekem nem kellett volna adóznom. Felhívtam az adóhivatalt, árulják már el mi az igazság, mert én nem vagyok adóügyekben jártas. Lehet, hogy jogtalanul szedték be tőlem a jövedelemadót? Erről szó sincs. Sajnos. A minimálbért nem adómentes most sem, mindössze vissza lehet kapni egy töredékét a befizetett összegnek, adójóváírás formájában. Nálam ez 20 ezer Ft volt ebben a z évben. De előfordult, hogy egy vasat sem kaptam vissza. Aha! Akkor Viktor megint ködösít. Ha jól értelmezem adók akar emelni a legkevesebbet keresők körében. Mennyiért fogunk akkor dolgozni? A borítékban már csak 40 ezer marad? Szép kilátások! Nem adócsökkentést ígértek?! Vagy rosszul emlékszem?!

Másik téma, ami felháborít. Nézem a tévét, és valami szegényeket segítő alapítvány nevében magyaros ételt főz egy aktivista. Mielőtt bárki azt remélné, hogy valamelyik nógrádi faluban, lerántom a leplet. Belgiumban. Azt sem tudtam, hogy van ilyen alapítvány! Ha tudtam volna, kérek tőlük segítséget, mikor télen nem volt tüzelőnk, és fáztunk. Mert akkor a férjem volt munka nélkül, most pedig én. De szép is lenne, ha 1 heti élelemmel valaki segítene, amivel kihúzzuk a férjem hó elejei fizetéséig. Mert, most már nincs miből főzni, és nincs mit a kenyérre tenni. Felbuzdulva, mivel éppen esik az eső,ráérek, elkezdtem a neten ilyen alapítványokat keresni. Találtam is. Elérhetőség egyiknél sincs, írni nem lehet nekik.

Hogyan is lehet akkor a segítségüket kérni? Tovább olvasgattam az oldalt, ahol elég meglepő dolgokat találtam. Pár sorban fel van sorolva, miféle segítséget is nyújtanak. A kisebbség elszegényedésének megállítása ,roma integráció, a roma gyerekek iskolába járásának segítése, támogatása.

Nagy kő gördült le a szívemről. Nagyon jó hogy magyar szegény nincs. Minden magyarnak jut étel az asztalára, van fedél a feje fölött /még/, és nem fenyegetik a szolgáltatók, kikapcsolással, vezetékről levágással, stb. Biztos így kell, hogy legyen, különben az alapítvány őket is a segítendők köréhez sorolná. Valószínű én vagyok az egyetlen, aki ilyen gondokkal küzd. A cigányt az segíteni kell, nem vitás. Koszban, mocsokban élnek, elpusztítva maguk körül mindent. Ahová betelepszenek, értéktelenné válnak a házak. Zárni kell a kaput, és nem szabad éjszakára még a száradó ruhákat sem kint hagyni.

Nem tudom hogyan, de hetente állnak hol a hivatal előtt, hol a takarékszövetkezet előtt, és veszik fel a pénzt. Utána irány a város, és egyik divatos ruhát veszik a másik után, hatalmas szatyrokkal vonulnak haza a boltból. Nekem már a turkálóba menés is ünnepnek számít! Ők a szegények? Valóban, ha a házaikat nézzük, akkor igen. Elhanyagolt, koszos, rendezetlen. Kívülről! Járt már valaki a lakásban? Drága bútor, modern tévé, és egyéb. Jártam olyan cigányházban, hogy csak tátottam a számat. Olyan szekrénysor, bőr ülőgarnitúra, szőnyeg volt, amilyen nekem soha nem lesz. A cigánygyereket többsége nem is akar iskolába járni, de ha jár, akkor nem tanulni megy. Mind a ketten dolgozunk, nem költünk semmiféle luxusra, nem iszunk, nem dohányzunk. A hó utolsó hetében már enni sincs mit. A gyerekeink iskolába járnak, tanulnak. És mi nem vagyunk szegények?

Egyik alkalommal, mikor még volt még munkám, jövök haza fáradtan, álmosan, megállít egy helyi cigányasszony. Kérdezi tőlem, hogy mi van velem, mert már rég látott. Meg olyan fáradtnak tűnök. Mondom neki, hogy dolgozni voltam, most jövök 24 órás szolgálatból. Minden második nap, 24 órát dolgoztam, havi 100 ezer Ft-ért, amiből 25 az utazásra ment el. Mondja nekem a cigányasszony, hogy nem vagy te normális. Ennyiért dolgozni? Utazni 3 órát, zötykölődni a vonaton?! Ő ugyan ilyet nem csinálna. Többet kap itthon a polgármesteri hivatalból, és semmit sem kell érte csinálni. Ilyen olyan támogatás, cigány kisebbségi pénz. Bolond lenne dolgozni. Akkor most ki is a támogatásra szoruló szegény?

Az alapítványi hölgy, nyilatkozza a tévében, hogy a szegényeknek nem is pénzre van szükségük, hanem inkább információra. Jó, akkor, ha be akarják szedni tőlem a vízdíjat legközelebb, majd mondom, hogy pénzem az nincs, csak információm!

Marika