Büszkén, derűs mosollyal az arcán érkezett, kevesek egyike, ki hű maradt Istenéhez és magyarságához. Lakóhelyén szórvány, itt ukrán ő, aki tizenévesen tanult meg szlávul. Megtagadva, kirekesztve, és ennek ellenére mégis egységben gondolkodva egészséges kiteljesedésben a szeretettel érkezett. Munkács vára mindig a szabadság szimbóluma volt, bár volt idő, mikor börtönt csináltak belőle, rombolva nimbuszát.

Említette Kazinczyt, ki több évi börtön után lelket öntött az osztrákok által sanyargatott népbe. Sose feladni – hallgattam szemlesütve szavait. Igen, rendet kel tenni az agyakban és a lelkekben, nem sebeket nyalogatni, elfelejteni az önsajnálatot, tenni és cselekedni ez most a cél.

A tudat boldoggá és erősebbé teszi nemzetünket, egységbe kovácsolja a baj népünket és harcolva együtt a jogainkért a jövőben. Ígérem megtartom nemes gondolatait……