Kitörölhetem a hátsómat az Alkotmányban biztosított szólásszabadságommal, és várhatom, hogy a szólás után milyen sorsot is szán nekem, pofáját nem befogó polgárnak a népnyomorító rendszer legfrissebb kormányzó csapata. De nem tudom már befogni a pofámat erre a cinikus bábszínházi játékra, amelyben nekem, akinek a nyakába akasztja megint a rovott múltú, KGB-akadémiás Pintért rendőrminiszterként, diadalmas hangon, elvakított vagy megvásárolt támogatói tapsától kísérten jelenti be, hogy “ismét jó magyarnak lenni”.
Jó olyan becsapott polgárnak lenni, akinek Pintért akasztod a nyakába?
Jó üldözöttnek, elnyomottnak, kizsigereltnek lenni?
Az országnak és népnek nem lesz attól jó, hogy a narancsos barmok és törtető, cinikus vezérkaruk győzelmi tort ülhetnek.
Attól a pillanattól kezdve lesz jó, ha megszabadultunk a hatalmatoktól, narancsosok, szegfűsök, dögkeselyűsök stb.stb.
“Kenderesi Kerecsen”