A magyarországi lapok előszeretettel hasonlítják össze Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét Orbán Viktor most előkerült kötcsei beszédével. Miközben a kettő között a hasonlóság legfeljebb annyi, hogy a beszélő a mondanivalóját mindkét esetben a szűk nyilvánosságnak szánta. A különbség viszont óriási. Gyurcsány arról beszélt, hogy az eddigi hazudozásokat, látszatkormányzást, lopásokat, saját érdekek hajszolását be kell fejezni. Arra szólította fel szűk körben társait, hogy térjenek az igazság és a becsület útjára, a haza (a “kurva ország”) üdvét tartsák szem előtt, a demokratikus normákat kövessék. Orbán viszont olyan beszédet mondott, amely ezektől a normáktól való eltérésre buzdít. Foglaljuk el, sajátítsuk ki az országot, számoljuk fel a demokráciát. Legyen üldözött, akinek más véleménye van, azt nyilvánítsuk a nemzet ellenségévé. Gyakorlatilag ezt mondta (és ezt is csinálja). Kifejtette, hogy az lenne legjobb az országnak, ha – miután végre miniszterelnöknek választják – megszűnnének a demokratikus viták, megszűnne a hatalmi váltógazdálkodás, elvitatnák az ellenzékiség jogát. Mondja ezt egy olyan politikus, aki minden írott és íratlan szabályt felrúgva fejtette ki ellenzéki tevékenységét az elmúlt nyolc évben. Orbán örök időkre tervezi a kormányzást, szerinte ez mindenki érdeke. Egyelőre 15-20 évet nevezett meg szerényen. De senkinek ne legyen beleszólása a kormányzásba, ne legyen kétpárti (többpárti) demokrácia, elég egy kormányzó párt, amely majd elintéz mindent, megmondja mindenkinek, mi a helyes. Helyben vagyunk, ezt már ismerjük. Ez az egy párt természetesen a Fidesz lenne, élén Orbán Viktorral. Aki szembeszegül, vitázik, az a nemzet ellensége, a békesség megrontója, bajkeverő, felesleges vitákat gerjesztő. Itt áll előttünk maga Kádár János. Még rosszabb: aki nincs velünk, az ellenünk van. Aki ellenünk van, az a nemzet ellen van. Mi vagyunk a nemzet, és aki bennünket követ. Éljen a (nemzeti) szocializmus és a béke!

Aki olvassa ezt a lapot, az tudja, hogy itt éppen olyan kemény kritikát kap a baloldal, mint a jobboldal. Ami egy Magyar Nemzetben például elképzelhetetlen. Ezek keresik, hogy a független és szabad Amerikai Magyar Népszava Szabadság mögött, amely hetente beolvas a baloldalnak is, milyen pénz áll? Miközben a Magyar Nemzet közismerten a Fidesz kézzel vezérelt kiadványa? Ezek keresik azt, hogy kik állnak a mi lapunk mögött? Ezt kérdezi egy pártújság? Ez a krimi, a leleplezés? Hogy nekünk hazudnak egy pártos hátteret, miközben ők egy pártnak a lapja? Ez vicc. Azt még csak találgatni sem kell, hogy a Magyar Nemzet mögött ki áll, kinek a pénze áll, azt honnan lopta, és kinek kell elszámolni azzal, amit írnak, ki irányítja őket. Ezt mindenki tudja. Ezek nem újságírók, hanem propagandisták, ügynökök, szolgák. Ezek lakájok, gátlástalan bértollnokok. Kilóra eladták magukat egy pártnak, a Fidesz cselédei. Ha nem hajtják végre a pártutasításokat, két lábbal rúgják ki őket. Ezek “lepleznek le” engem? Nekem nem jönnek forró telefonok, én azt írok, amit akarok, a magam ura vagyok. Nekem nem dirigál senki. A Magyar Nemzetnél pártosabb újság a világon nincs. Ezek beszélnek? A Magyar Szocialista Munkáspártnak nem volt ilyen pártsajtója. Az akkori Népszabadság egy lázadó, független, rebellis lap volt hozzájuk képest. Ezek mutogatnak az Amerikai Magyar Népszavára, amely a legfüggetlenebb magyar nyelvű lap a világon? Ahol egybeesik a főszerkesztő és az egyedüli tulajdonos személye? Mikor olvashatjuk a Magyar Nemzetben, hogy Orbánt kritizálja? Az Amerikai Magyar Népszavában “Gyurcsánynak mennie kell” címmel jelent meg vezércikk, amikor feladta az őszödi beszédet. A Magyar Nemzetben mikor olvashatjuk, hogy “Orbánnak mennie kell”? A kötcsei beszéde után nyugodtan írhatta volna ezt egy “polgári” lap. Írják le ők is a Fidesz elnökéről azt, hogy “szégyellje magát”. Röpülnének abban a pillanatban. Tegyenek egy próbát. Ha a két politikai oldal megítélésében van különbség, annak oka van. Ahogy nem lehet az őszödi és a kötcsei beszédet sem egyformán mérni. Egészen más dolog ugyanis, ha valakik nem tudnak jól kormányozni a demokrácia keretei között, vagy korruptak és lopnak (ahogyan a Fidesz is éppen olyan korrupt párt, mint az MSZP, és legalább annyit loptak, ha nem többet), de a demokrácia szabályai szerint le lehet őket váltani, el lehet őket törvényesen ítélni. És megint más az, hogy valaki egyeduralomra tör, a törvények felett áll, és magát a demokráciát akarja felszámolni. Ez utóbbi súlyosabb.

A nép eddig szabadon választott. Ha Orbán tartja magát a kötcsei beszédhez, akkor nem biztos, hogy ez mindig így lesz. És még az sem biztos, hogy ehhez nyílt diktatúrát kell bevezetni. Elég a demokrácia ellehetetlenítése, kiüresítése. Elég hozzá koncepciós perekkel megfélemlíteni a potenciális ellenzéket. Elég elvenni a vagyonát másoknak, az irigy és tehetségtelen emberek boldog őrjöngése mellett. Elég hozzá olyan pártsajtót fenntartani, mint amilyen jelenleg a Fidesznek van, amelyet “ismeretlen” eredetű pénzekből hoztak létre, és “ismeretlen” eredetű pénzből működtetnek, amelynek az újságíráshoz semmi köze. Amely a legmocskosabb cikkekkel, rágalmakkal és becsületsértésekkel próbálja besározni, lejáratni, ellehetetleníteni mindazokat, akiknek a Fidesz propagandától eltérő véleményük van. A rövid pórázon tartott Magyar Nemzet már ma is olyan, mint amilyen a Szabad Nép volt 1954-ben. Olyan cikkek jelennek meg benne, amilyenek a legvéresebb Rákosi időkben láttak napvilágot, mielőtt az “osztályellenséget” elvitte az ÁVO. Vagy tíz évvel korábban a Gestapó. Ez Orbán Viktor médiája. A különbség annyi, hogy akkor a bértollnokok görbe ujjukat a kinevezett ellenségnek szegezve azt kiáltották, hogy kulák, most pedig azt, hogy magyargyűlölő. Az ötvenes években működött így a pártsajtó, más tekintetben pedig a legsötétebb harmincas éveket idézi. Horger Antal szelleme lebeg felettünk, aki eltanácsolta József Attilát az egyetemről a Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám… kezdetű verséért. De Horger hozzájuk képest úriember volt, egy entellektüel.

Van azonban egy másik fontos jelenség, amit észre kell venni. Ma már bármit mondhat, bármit hazudhat a Fidesz, semminek nincs következménye, negatív hatása. Megmondom, miért.

A magyar nép elfáradt. Belefáradt abba, hogy ha nem Orbán Viktort választja miniszterelnöknek, akkor kő kövön nem marad, akkor szétver mindent, akkor nincs egy perc nyugalom, nincs béke. Akkor semmi nem számít, semmi nem nagy ár. Ez az ember feléget és elpusztít mindent, ha nem lehet miniszterelnök. Pártjában totális diktatúrát működtet, megbuktatni nem lehet, csak szolgálni. És ha Magyarország nyugalmat akar, akkor beletörődik, hogy legyen ő a miniszterelnök, csak legyen béke már. Mert az Orbán gyerek, megálmodta valamikor Felcsúton, hogy ő miniszterelnök lesz. És ha nem lehet, akkor elpusztít mindent. Miután az elmúlt nyolc évben romhalmazzá változtatott mindent, most feláll a romok tetejére, és rendet hirdet. Majd ő megcsinálja a rendet. Nem lesz nehéz, ha már nem lesz rendbontó. Orbán úgy működik, mint az orosz maffia: először betámad, aztán felajánlja a védelmet. Visszautasíthatatlan ajánlat.

Az ellenállásba belefáradt ország megadta magát. A kognitív disszonancia ismert jelenség a szociálpszichológiában: a lakosság még indokot is talál arra, hogy ne kelljen ezzel szembenéznie. És Orbán nem akar adni még egy lehetőséget, hogy vele ezt a gyalázatot, hogy nem ő uralkodik, még egyszer bárki megtegye. A magyarok már bele sem gondolnak, mi történik velük, csak mennek a kisebb ellenállás irányába. Nincs más választásuk, mint elfogadni ezt az embert, amíg él.

Vagy ha átesnek vele egy szörnyű megtapasztaláson, megvilágosodáson, iszonyú erővel el kell söpörniük a politikai életből, el kell takarítaniuk az ország normalizálódásának, kijózanodásának útjából, mert ez az ember soha nem fogja megadni magát. Soha nem vonul vissza, soha nem fog lemondani arról, amiről azt gondolja, hogy az neki jár. A hatalomról. Amíg Orbán Viktor a politikában van, addig vagy megválasztják őt, vagy pokollá teszi az életüket. Ez a választás. És bár meg van öregedve, korát tekintve ez még egy fiatal ember. A magyar nemzetnek egy emberöltője rámegy arra, hogy van egy Orbán Viktora.

Mostantól, ha valaki nem akar Orbán jobbágya lenni, a mocskolódó gépezet elindul. De meg lehet úszni. Jó sorsod lesz, senki nem fog bántani, ha tudod a határokat. És betartod azokat. Észrevétlenül találja magát mindenki az öncenzúra, a belülről való alkalmazkodás világában. Orbán tűr, tilt, támogat, elrendez mindent. Magának csinálja a bajt, akinek ez nem tetszik. Rászáll a Fidesz agitprop osztálya, jönnek a bértollnokok, a jobboldali lakájmédia gyűlöletkampánya, aki nem jól viselkedik, majd kap egy állandó jelzőt, ellenség lesz, jönnek a koncepciós perek, a lebegtetések, az ürgebőrbe varrt búvárok, jön a nemzetárulók üldözése. Jönnek a karaktergyilkosok, a mocskolódó firkászok. Az nem jut eszébe senkinek, hogy az a rendőrség és ügyészség, amely naponta csuk börtönbe szocialista politikusokat, a szocialista kormány rendőrsége és ügyészsége. És ennek még akkor is van jelentősége, ha mindkét testületet ellenzékből a Fidesz irányítja (ami önmagában botrány, és mutatja ennek a csapatnak a demokráciához való viszonyát). Ez nemcsak az MSZP tehetetlenségéről beszél, hanem arról is, hogy nem akadályozzák az igazságszolgáltatást hatalmi szóval. Ön szerint, kedves Olvasó, Orbán Viktor kormánya alatt hány fideszes korrupt csirkefogót visznek majd megbilincselve a kamerák előtt? Vagy azt hiszi bárki, hogy a kizárólag baloldali tolvajokat találó rendőrség és ügyészség azért nem talál egyetlen fideszes önkormányzati vezetőt, polgármestert sem, mert azok mind makulátlanok? Vajon a Kövér Lászlóra hivatkozó fóti kazetta nem lett volna elegendő nyomozás elindítására, ha az illető polgármester nem fideszes, hanem szocialista, és nem Kövérre, hanem Gyurcsányra hivatkoznak? Ma már az is börtönben lenne, aki az üres kazettát a boltban eladta. Biztosan elfognak gazembereket is, de csak az egyik oldalról, ezért nehogy azt higyje bárki, hogy ami most zajlik, az igazságszolgáltatás. És még hatalmon sincsenek. Ha az igazságszolgáltatás működne, akkor hány fideszes vezető lenne börtönön kívül az elmúlt húsz évben elkövetett lopásokért, Kaya Ibrahimtól a Millenáris Parkig, a székházakig, a köztartozással eltűnt cégekig, a közpénzből rendezett, soha vissza nem fizetett százmilliós bankhitelekig, hogy bányákról, szőlőkről, nem taggyűlésen született jegyzőkönyvekről szó se essen, amelyben egy miniszterelnök beszél arról, mennyi állami pénzt adjanak a felesége cégének. Össze adta valaki ezeket a tételeket? Milliárdokról van szó. Ezek miatt ki ellen indult valaha is nyomozás? Ők osztanak “igazságot”? Hol van ehhez képest a pitiáner féleszű Zuschlag, aki fogalommá lett a nyomorult 50 milliós sikkasztásával?

De van egy rossz hírem. Keserű lesz az ébredés. Leginkább Orbánnak. Mert ha ezt megcsinálja, amit Kötcsén meghirdetett, előbb vagy utóbb olyan spontán népi mozgalom szerveződik ellene, amilyet a felülről létrehozott és felülről mesterségesen lélegeztetett, központilag uszított polgári körök álmodni sem mernek. Lehet, hogy Orbán kitölti azt a negyven évet, amit Kádár, lehet, hogy nem. De az biztos, hogy nem kerüli el elődei sorsát. A diktátorok vége mindig ugyanaz. A féldiktátoroké is.

Ebben csak az lehet rossz, ha az ország előbb sírja vissza a szocikat, akiket most joggal elátkoznak, mielőtt azok megváltoznának. A baloldalnak húsz évig Orbán miatt nem kellett megváltoznia. Miatta és szellemi elődei miatt rohadt szét minden. Mert ne felejtsük, hogy ezt a légkört annak idején az MDF hozta vissza. Azok, akik most a Fidesz soraiban ülnek vagy zászlót avatnak a nyilasoknak. Ezek rontottak rá mindig a nemzetükre.