Szombat este borkóstoló bálban voltunk Madocsán, ahová feleségem kedves munkatársnői hívtak meg minket. Jó kis bál volt. Nagyszerű a hangulat,sok nevetéssel tarkított asztali beszélgetés, nőnapi virágszál átadása a hölgyeknek, szórta a zsűri halomszám a minősítő okleveleket a borokra (ami engem meglehetősen hidegen hagyott), és isteni, bográcsban főtt marhapörköltet szolgáltak fel vacsorára (ami viszont már nagyon is bensőségesen érintett). A szabadtéri dohányzóban megismerkedtem egy “magunkfajta”, erős magyarságtudatú fiúval, akinek hét lova is van. Elpolitizálgattunk kedélyes egyetértésben, és a fiatalember még meg is hívott magához egy tavaszi lovaglásra, megpecsételendő a friss barátságot.

Aztán nyertünk a tombolán egy kávéfőzőt és egy szép, hatszemélyes étkészletet, …. sőt még táncoltam is kettőt-hármat az asszonykámmal,ami nálam már nagy szó. Szóval kiváló volt az este lefolyása, …. eddig!

Éjjel fél kettő körül indultunk haza, és Bölcskén, a Dunaföldvárral szomszédos faluban, elhajtottam egy útszéli beugróban várakozó rendőrautó mellett. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy villogtatva követ, tehát az előírásoknak megfelelően lehúzódtam az út szélére. Semmi aggály nem volt bennem a rend őrei iránt, tudtam, hogy szabályosan közlekedtem, és inkább 40 mint 50 km/h sebességgel, tekintve, hogy késő éjjel egy ismeretlen falu ismeretlen útján vagyok.

Fiatal rendőr jött oda, és udvariasan közölte, hogy gépjármű és okmányellenőrzés céljából állított meg. Hasonló udvariassággal és előzékenyen adtam át igazolványaimat és a kocsi papírjait. Természetesen minden rendben levő volt, műszaki, zöldkártya, biztosítás, … semmi kifogás nem merült fel. Továbbra is nagyon udvariasan érdeklődött, hogy ugyan mi célból autózgatunk eme kies úton az éjszaka közepén, mire elmeséltem, hogy a madocsai bálból vagyunk hazatérőben Földvárra.

– Á, borkóstoló bál, mi? Alkoholt fogyasztott?
– Nem kérem, absztinens vagyok.
– Hajlandó megfújni a szondát?

Természetesen megfújtam és természetesen kiírta a készülék kis képernyője, hogy pontosan nulla egész nulla nulla szintű az alkoholtartalom a szervezetemben. Mondjuk erősen csodálkoztam is volna, ha mást ír ki, lévén az utolsó sörömet azon a gyászos estén ittam, amikor a Kokót kiütötte a Chakon fiú a ringben, az pedig igencsak még 2001 június 16-án történt.

Ezek után még hangot adott ama óhajának is a rend éber őre, hogy nyissam fel a csomagtartót, ahol a tombolán nyert ajándékon, a kis kosárkában levő sósperec maradékon, egy pokrócon és egy üveg ásványvízen kívül semmit nem látott, pláne nem olyat, ami gyanús lehetett volna.

Égőkészlet, mentődoboz, elakadásjelző, láthatósági mellény, rendben,… kipipálva. A következő kört futottuk, megkért nyissam ki az autó ajtajait, hogy a kocsi belsejét is átvizsgálhassa, valamint a kesztyűtartót is szeretné látni, mit tartalmaz. Erre már kis feleségemnek kezdett kicsit elege lenni a kekeckedéséből és megkérdezte, hogy ugyan már a bugyijába nem szeretne bekukucskálni esetleg? A rendőr hivatalos, de kissé már ingerült hangon eldarálta a szabályt, hogy neki erre nincs joga, de ha egy nőnemű járőrtársa is velük lenne, akkor a rendőrhölgy minden további nélkül kikutathatná az asszonykám türkiz kis tangájának tétova titkait. Ugyanis tapasztalataik szerint, a kábítószerdílerek előszeretettel használják hölgyismerőseik alsóneműjét a drogok elrejtésére. Közöltem vele, hogy mi nem drogdílerek vagyunk, hanem becsületesen dolgozó, adózó állampolgárok, én kórházi ápoló, a feleségem gazdasági vezető a dunaföldvári iskolában, és nekünk semmi közünk a kábítószerekhez.

Ő ennek ellenére lámpájával alaposan körbevilágított az autó belsejében, kipakoltatta a kesztyűtartóból a magnókazettákat, ablakkaparót, miegymást, majd a szemlézés végeztével diadalittas mosollyal az arcán húzatott elő velem az ülés alól egy corpus delictit.

– Ez micsoda?
– Ezt kérem a feleségem önvédelem céljából tartja a kocsiban.

A tárgy egy kb. 40 centi hosszúságú, akácfából készült rudacska, amolyan miniatűr baseball ütő. Peti barátom, a fogadott fiamnak is tekintett kis kollégám készítette ezt számomra, az asztalosműhelyben együtt töltött idők emlékére. Szépen kicsiszolta, lelakkozta, és egy jópofa tréfás kis feliratot is rácirkalmazott, miszerint:

“Sárkány ellen sárkányfű,
cigány ellen bőrfejű!”

Kb. tíz évig a könyvespolcon volt a helye a kancsók, nippek, vázák és egyéb emléktárgyak között. Amikor egyre többet autózott anyuci egyedül, egyszer egy kósza ötletbetörés hatására leemelte a polcról és a vezetőülés alá tette. Csak, hogy némi biztonságérzetet adjon neki ebben a mai kemény világban, amikor annyit hallani arról, hogy milyen könnyű támadás célpontjává válni. Nem mintha a tudaton kívül, hogy ott van, egyéb haszna lett volna valaha is, mert hogy egy éles helyzetben kezelni nem tudta volna, azt őt ismerve borítékolnám. Én meg ugye inkább a hidegacélban bízom, ami mindig nálam van, székelyföldi nagyapám bölcs tanítása szerint ugyanis: “Férfiember bicska nélkül szart sem ér!”

Mindezt szépen el is magyaráztam a most már derűs mosollyal bólogató rendőrnek, aki az egészből csak annyit fogott fel, hogy mutassam meg neki a bicskámat, majd látva, hogy egy normál kis zsebkés, intett, hogy eltehetem. Láthatólag élvezte a helyzetet, hogy valamivel végre megfogott, majd közölte, hogy az ütlegjellegű tárgyat elkobozza, és feljelent (nem megbírságol, nem figyelmeztet vagy bármi!), hanem egyből feljelent, mégpedig “az ütés erejét megsokszorozó, életveszély okozására is alkalmas tárgy birtoklásáért”, ami szabálysértésnek minősül.

A félreértések elkerülése végett még egyszer: a kis husáng kb 40-45 cm hosszú, kb. olyan mint egy vastagabb-féle kalapácsnyél, és maximum fél kiló! Szépen kértem, adja vissza, mert ez nekem egy emlék, ígérem otthon kiteszem, vissza a polcra, …de ő hajthatatlan volt a szabályokhoz való ragaszkodásában. Pedig egy kis jóindulattal rálegyinthetett volna, hogy, na menjenek, és lezárhattuk volna az esetet kultúrember módra.

De hát egy ledokumentált ügy mégiscsak igazolja a felettesei előtt, hogy lám, ő dolgozik egész éjjel szorgalmasan. Hiszen ha megállít tíz autót és mindenkit elenged nyom nélkül, akkor nincs semmi hivatalos papír az intézkedéséről. Így meg egy zsíros fogás, szabálysértés, amiért ki tudja hány tízezer forintnyi bírságot is kiszabhatnak az erre olyannyira rászorult Államkincstár számára.

Lehet, hogy az is ki van nekik adva, mekkora kvótányit kell bírságolniuk, és aki a legjobb ebben, az hónap végén kap egy hajszárítót? Vagy csak a Chevy hátsó ablakán virító Nagy-Magyarországos matrica miatt voltam neki ellenszenves? Vajon, ha nem találja meg ezt a “veszedelmes fegyvert”, akkor elkezdte volna a kerekek állapotát felmérni, hogy vajon elég mélyek a gumin a barázdák? Vagy azért kezdett volna kötözködni, hogy poros a rendszámtábla,… vagy mit talált volna ki? Ez már nem fog kiderülni, azt hiszem, de annyira látszott a szituáción, hogy semmi más célja nem volt az egésszel, mint addig szőrözni, amíg valamiért megbüntethet.

Vagy csak meg kellett volna villantanom Szent István arcképét, hogy neki is jó szombat éjjele legyen, és akkor mehetek haza békében? Egy átlagos normális közúti ellenőrzés tart kb. 5 percig maximum. Iratok, szonda, csomagtartó, miegymás,..kész!… Ezzel szemben mi kb. háromnegyed órát fagyoskodtunk ott az éjszakai útszélen,…ők meg ugye ráértek, hajnalig belefért a munkaidőbe.

Mindenesetre a társadalom derék szolgálója és védője jegyzőkönyvet vett fel, amiben a tényállás rögzítése mellett, a következő érdekes kérdésekre kellett válaszolnom:

1)Munkahelyem neve, címe?…. aminek nem tudom mi köze van egy szabálysértéshez. Talán megküldik nekik a jegyzőkönyv másolatát, és mint megbízhatatlan egyén, aki veszélyes a társadalomra, ezentúl nem adhatok be vénás injekciót? Vagy ha van munkahelyem, akkor az azt jelenti nem vagyok a hivatalból védett “segílyes” osztályba tartozó?

2)Mennyi a havi jövedelmem?…. aminek gondolom ahhoz van köze, hogy mekkora bírságot szabhatnak ki, amit még ki tudok fizetni anélkül, hogy éhen döglenénk, de elég jelentős ahhoz, hogy máskor ne merjek szabálysérteni. Az, hogy ezt a fizetést teljes egészében elviszi a bank jelzálogtörlesztése, és gyakorlatilag egy fizetésből élünk öten, ez már marginális kérdés, nem érdekli őket.

3) Háztartásomban élő 14 év alatti gyermekek száma?…. esetleg a gyermekeimet is állami gondozásba vennék ezért? Vagy itt szintén csak a bírság mértéke miatt kérdezik? Mindenesetre arra nem voltak kíváncsiak, hogy az egyetemista lányomat is mi tartjuk el jobbára, és két, 14 éves kort már túllépett gimnazista fiam is van. Talán úgy gondolják, 14 év felett már nem kerülnek pénzbe a gyerekek? Vagy ott már nem merülhet fel a kiskorú veszélyeztetése? Nem tudom.

Mindenesetre kis feleségem, aki jócskán kóstolgatta helyettem is a bort aznap este, ekkorra már nagyon kijött a béketűrésből. Elővette a házisárkányos modorát, és meglehetősen emelt hangnemben kezdett társalogni velük (hmm, itt költői finomításról van szó, valójában üvöltött, mint velem szokott, ha nincs elmosogatva mire hazaér),…. szóval kb. ilyeneket:

– Miért bennünket cseszegettek, rohadékok??? Ezt bezzeg egy cigánnyal nem mernétek megcsinálni, ugye? Mert a rablókkal meg a gyilkosokkal úgy bántok, mint a hímes tojással, csak bennünket mertek bírságolni meg feljelentgetni? Mert mi birkák vagyunk, ugye, mi nem merünk nektek ugrani? A mi adónkból tartunk benneteket, és ha ti képtelenek vagytok megvédeni minket, akkor még ha saját magunkat akarjuk védeni az is tilos? Ha a gárdisták kalasnyikovval a vállukon masíroznának és a Csendőrség rendet tartana, akkor nekem se kéne bot a kocsiba, de amíg ti hagyjátok, hogy bennünket gyilkoljanak, legalább védekezhessünk! De még ez is tilos? Túl sokan vagyunk magyarok??? Szégyelljétek magatokat, hogy a becsületes embereket piszkáljátok ahelyett, hogy a bűnözők ellen tennétek valamit!

Itt még következett néhány mondat a zsidókomcsi rendőri vezetésről, szemkilövő rohamdroidokról és némi kurvaanyázás is megesett, de erre boruljon a jótékony feledés fátyla, elvégre mégiscsak egy hölgyről van szó, akinek a szájába nem illenek ily durva szavak. Ennek a cigánytempón alapuló kirohanásának csak annyi eredménye volt (mivel nem sikerült anyucit időben lecsitítanom és visszatuszkolnom a kocsiba), hogy a másik rendőr elkérte az ő személyi igazolványát is, ami nem volt nála. Ugye én vezettem, ő meg minek is hozna egy bálba magával iratokat?

Újabb kalamajka, valamiféle űrlap kitöltése adatbemondás alapján, majd rádión a központtal kapcsolatba lépve, nyugtázták, hogy a feleségem az, akinek vallja magát. Nem tudom, ebből lesz-e újabb bírság, ugyanis kioktattak minket arról is, hogy a személyi igazolványt minden eseteben köteles magánál tartani. Ekkor már én sem voltam az úriemberi cizellált beszédstílusomnál, és igencsak elküldtem őket az anyjukba, rávilágítva arra is, hogy érzékelem miért is művelik ezt velünk, és hangot adtam annak a reményemnek, hogy ha nem is áll módomban megtorolni a sérelmet, de azért egy-két jó helyre írt cikkel megpróbálom híressé tenni őket.

Végül aláírattak velem egy papírt, amiben rögzítették a szabálysértési tényállást, és adtak egy elismervényt az elkobzott tárgyról,…amit sajnos a feleségem tehetetlen dühében már sírva, összetépett. Így azt hiszem már reményem sincs a botocska visszaszerzésére, bár összeszedtem a fecniket, hátha összeragasztgatva is elfogadják. A papíron legalább ott van az elkobzó neve: Szőke Tamás rendőr főtörzsőrmester, paksi rendőrkapitányság. Ezúton kívánok neki boldog névnapot, ha már az enyémet sikerült neki elszarnia!

Szerepel még egy 198143 szám, és a végén még valami, ami lehet akár 440 akár 490 vagy KKO betűsor is, ami talán a Közlekedési Osztályt jelentheti. De ezért már nem vállalok felelősséget, az összegyűrt, összetépett papíron elég nehéz kisilabizálni az amúgy sem gyöngybetűs írást. Szolgálati jelvényt, azonosítót nem láttam rajta, azt valószínűleg a hideg miatt összecipzárazott kabátja alatt viselte.

Járőrtársa nevét sajnos nem tudom, de majd igyekszem kideríteni, ugyanis feltett szándékom ezek után, hogy némi újságírói oknyomozást folytatok majd még ez ügyben. Hiszen akár az újságírói iskolai vizsgariportomat is megírhatnám ebből, annyi érdekes kérdést vetett fel eddig is már az ügy, és vannak még további morfondírozásra alkalmasak, pl.: nem tudom, ezek után vajon mi is az, ami egy autóban legálisan lehet? Ha egy seprűnyél, vízvezetékcső, kapa, franciakulcs vagy kalapács van a kocsiban, akkor azt is elkobozzák? Azért is feljelenthetnek, ha télen egy homokszóró kislapát van az utastérben? Minek minősül a nagyflakonos jégoldó spray, harci gáznak? Vajon ha utánanéznénk, hány bozótvágót, szamurájkardot és valódi baseballütőt találnánk abban a rendőrségi kobzottáru raktárban?

Itt vagyunk Abszurdisztánban, ahol egyre kevesebb a statisztikák szerint a bűnözés, …valószínűleg ezért kreálnak a rendőrök új esteket maguknak ott is, ahol nincs, nehogy a végén még bűncselekmények és szabálysértések hiányában feleslegesnek bizonyuljanak és leszereljék őket. Elvégre atyai országvezetésünk nyilatkozatai szerint, a gazdaság dübörgésénél már csak a közbiztonság jobb! Ami nem is csoda, amíg ilyen szigorúsággal tartatnak be derék rendőreink minden apró szabályt, és torolnak meg könyörtelenül minden szabálysértést.

Azért remélem, ha eljön a Jobbik által ígért szebb jövő, akkor majd kicsit enyhül ez a nagy szigorúság, és olyan, liberálisabb szemlélet uralkodik majd rendőri állományban, hogy néha-néha rugalmasan is tudják értelmezni a jogalkotók akaratát…. legalábbis azokkal szemben, akik Nagy-Magyarországos matricát ragasztanak a hátsó szélvédőre.

Nagy Z. Hunor
a Krúdy Gyula nemzeti újságíró iskola hallgatója