1990. április 10-én megállt az idő Magyarországon. Előző nap volt az országgyűlési választások második fordulója. Akkor azt hittük, hogy végleg lezárult az egypárti diktatúra, nincs többé visszaút. Nem is volt, de előre sem, mivel út sem volt. Se előre, se hátra, semerre se. Azóta áll az óra, áll a naptár, nem telnek a napok, nem múlnak az évek, csak várunk. Azóta is várunk arra, hogy április 11-e következzen. Csak állunk és várunk de hiába. Nem tehetünk mást, nekünk saját magunknak kell elindulnunk és akkor talán az idő is elindul velünk.

Következhet-e 1990. IV. 10. után 2010. IV. 11.? Következhet. Miként? Vissza kell mennünk a szavazó helyiségekbe és ki kell javítani a hibánkat. Most már tudjuk hol rontottuk el 20 évvel ezelőtt. Sokan még ma sem tudják és nem is értik. Hát hagyjuk ott őket. Maradjanak csak ott 1990. április 10-én. Nem vihetünk mindenkit magunkkal és nem is várhatunk örökké rájuk, de nekünk el kell most már indulnunk. 2010. április 11. lehet az első lépésünk, a földbe gyökeredzett lábainkat meg kell mozdítanunk végre, olyan erővel kell felemelnünk, hogy beleremegjen a Föld.

Magyar Márton (magyarmati)