Amíg az említett vezetők évente cserélik irodáikban a bútorokat, festetik a falat, addig az állomások állapota egyre csak romlik. WC a már jól ismert pottyantós, ahonnan a dolgozók gombás betegségeket szedhetnek össze, miközben dolgukat végezvén nem a talpuk alatt fütyül a szél. Rendszerint eme melléképületek ráadásul még jó messze is vannak a munkahelyüknek kinevezett – sok esetben – igen romos, néhány településen évtizedek óta aládúcolt munkahelynek nevezett romhalmaztól.

Ivóvíz sok helyen még ma sincs! Vezetőik megoldják, hogy odavitetnek pár rekesz szénsavas ásványvizet, mit érdekli őket a kérdés, hogy ki szereti azt, vagy ki nem. A lényeg, légkondicionált irodáik hűtőszekrényében megtalálható a szomj oltására alkalmas italok arzenálja.

A dolgozó meg ne válogasson, mert sokat kell tőle pisilni esetleg, és ha arra kerül a sor, csak a pottyantós van neki, amin ugye gombás megbetegedést lehet összeszedni, és ha beteg nem dolgozik, ha nem dolgozik, nincs, aki megtermelje a T. vezetőség irritálóan magas jövedelmét.

Ha nincs magas jövedelem, nincs luxusautójuk, ha nincs luxusautó, vonaton kell utazniuk. Ha azonban vonattal kell munkába járniuk, szembesülniük kell, azzal, milyen körülmények között utazik ilyen célból, naponta több százezer ember, gyermekes anyuka.