Ma a Kelj Fel Jancsi műsorában egy érdekes szituációt élhettünk át. A közismert adás szülőatyja megelégelte egy betelefonáló állandó piszkálódását, ami abban valósult meg, hogy mindig bemondta a telefonba: Mit sücc kis szűcs? Eddig és ne tovább, gondolta János, nekem is van önérzetem! Megpróbálta a betelefonálót visszahívni, hogy személyesen kérdezze meg, miért csinálja a szerinte nem vicces piszkálódását? A hallgató telefonja üzenetrögzítőre lett állítva, nem akart, nem mert beszélni az csípős nyelvű, íróvá avanzsált riporterrel. Erre Fiala közhírré tétette, hogy küdjenek olyan Kelj Fel Jancsi hallgatók levelet az ímél címére, amiben kifejezhetik véleményüket a piszkálódó társukról. Valószínű nem dicsérő írások fognak érkezni. Van egy olyan hallgatói rétege a műsornak, akik állandóan betelefonálnak, dicsérik a néha hallgathatatlan stílusú zenéket, az unalmas szponzori beszélgetéseket. Talán ők nem dolgoznak sehol, vagy nyugdíjasok, vagy ki tudja miért, de folyton ott lógnak abban az idősávban. Én szeretném megvédeni \Szűcs\ hallgatót, mert Fiala sem olyan, amilyennek láttatni szeretné magát. Azt hiszi János, hogy ó egy vár bástyájából, elzárva a külvilágtól, papi ruhában, szentként teccelegve fog bevonulni a média történelmébe. Hát nem kedves János, szomorúan tudatom veled, nem így lesz. Nem kellett volna több celeb adásba elmennit, amiket valójában megvet , mert ha már sorozatban részt vesz egy bizonyos nívó alatti műsorokban, díjátadó gálákon, akkor ne csodálkozzon, hogy ilyen betelefonáló reakciókat kap. Van egy politikai mondásnak egy magára illő változata: Teccetek volna forradalmat csinálni- Teccet volna őszinte maradni az elveihez!