Folyamatosan provokációknak vagyok kitéve, ellehetetlenítik a munkába járásomat, fenyegetik az egyetlen élő rokonomat, édesanyámat!!!
Az öcsémet bő egy hónapja temettem el, ebben is nagy szerepük volt, ugyanis őt is kitúrták a munkahelyéről a folyamatos provokálásukkal úgy, hogy nem tudott már dolgozni sem menni az idegfeszültségtől, kirúgták, elvették a kis segélyét is, apátiába süllyedt, nem evett, nem ivott, aludni sem tudott, végül megállt a szíve egy éjjel és nem tudták visszahozni az életbe.
Most én vagyok soron, iskolabuszon kísérem a tanulókat, 5 faluból járnak hozzánk.
9 hónap alatt anyámat, engem szóban, tettben becsméreltek folyamatosan, kedden ezidő alatt (április óta) már másodszor vesztettem el a fejemet, és fenékbe rúgtam a
11 éves cigánygyereket, akit lesegítettem a buszról és így köszönt el:
“Szevasz, te cumiszájú!”
Ezután a vajda és a gyerek rokonai a polgármesterrel üzentek, hogy a házunkat felgyújtják, minket agyonszúrnak, ma édesanyámat akarták megverni, egész éjjel attól rettegünk, mikor törik ránk az ajtót.
Elképesztő, hogy egy hivatalos szerv sem veszi komolyan a fenyegetéseket, mikor a körzeti rendőr felénk sem néz addig, míg visszavonhatatlan tragédia, bűneset nem történik.
Nekünk, nekem nem marad más csak a rettegés, az anyagi ellehetetlenülés, mivel már sem az utcára, sem a buszra nem merünk felszállni, mert rögtön megy az infó és a közbülső megállóban már leszednek a romák a buszról. A busz pedig megy tovább, hiába van jegye az embernek, hiába hívja jó esetben a buszvezető a rendőrséget, nem jönnek. Sehol sem kapunk segítséget, itt talán igen?