Ezeket a Zsidótörvényeket a magyarországi zsidó jogászok és törvényalkotók találják ki, a befogadó nemzet ellen. E törvények végső céljai ma már nem is annyira titkosak, hogy a várható eredmény ne lenne látható. A cél a magyar holokauszt, valamint az ország megszerzése. A zsidótörvények megtiltják az embereknek, hogy védekezzenek a rájuk szaporított bűnöző cigányhordák ellen.

A zsidótörvények megszüntetik a kórházainkat, a fiatal anyákat arra kényszerítik, hogy romló életkörülményeik miatt, gyermekeiket véres lavórokba kapartassák. A zsidótörvények mérhető pusztítását talán a legutóbbi népszámlálási adatok szemléltetik legjobban: negyvenezerrel lettünk kevesebben, egyetlen év alatt… Ha valahol hagyományos katonai módszerekkel, lemészárolnának negyvenezer embert, felhördülne az egész világ. De ez egy csöndes háború, és az áldozatok is csöndben mennek el. A befogadott, zsidók törvényt alkotnak, a magyar emberek pedig betartják a törvényt. Ha kell, jogkövető magatartással halnak meg, vagy gyilkolják le a jövő generációit, vagy halnak éhen, vagy fagynak meg fűtetlen lakásokban, miközben az Állam lemond Jemen tartozásáról, és segélyeket küld a föld távoli pontjaira. Humanitárius okokból indiai páriákat szaporít az adófizetők pénzén, melyek válogatás nélkül pusztítják el értékeinket, irtják ki erdeinket, ölik le honfitársaink tömegeit, idős asszonyokat gyaláznak meg, támadják tanárainkat, tűzoltóinkat, mentőseinket, a zsidótörvények felmentő határozatával.

Gyermekeinket arra kényszerítik, hogy fejtetűvel és hepatitisszel fertőzött purdékkal üljenek egy padban, akik ütik-verik, kirabolják őket. A zsidótörvények intézkednek arról, hogy tisztes falvak kellős-közepébe, az általunk befizetett pénzekből vásárolt házakba olyan előembereket kvártélyozzanak be, akik néhány év alatt elűzik a falú lakóit otthonaikból. Az ilyen falvakat aztán elborítja az ürülék, a szenny, a szemét, a pusztulás háborús méreteket ölt. A földeket felveri a gaz, az épületekről eltűnik minden, ami mozdítható, romhalmaz, betegség, és bűnözés fertőzi meg az egykor virágzó településeket. Törvény születik arról, hogy hogyan öltözködhessünk. Hogy hogyan kell önmagunkat kárhoztatni, mint bűnös nemzetet. A zsidók törvényt alkotnak arról, hogy a tőlünk ellopott pénzt bankhitelként újra láthassuk egy rövid időre, majd a hitelt bedöntik, és az egy százalékért viszik a száz százalékot. Zsidótörvények szabályozzák életünk minden rezdülését. Eltörlik az élet szentségét, a tulajdon birtoklásának jogát, megtiltják a közös fellépést a pusztítás ellen. Nyomasztó látni az egykori Ország Házát, amely mára Knesszetté silányult, amint a pénzkölcsönzők, hamisbukók, fémtolvajok, privatizátorok, újabb és újabb törvényt hoznak, gúzsbakötve karjainkat és megbénítva agyunkat.

Ez a szervezett bűnözői csoport, mely arcátlanságban már odáig vetemedett, hogy államnak képes önmagát nevezni, valóban nem ismer határt. A rablás és pusztítás lassan olyan méretű, hogy rajtuk és saját júdásainkon kívül mindenki érzi. Mégsem teszünk semmit& Pedig még egy véres leszámolás sem járhat annyi áldozattal, mint amennyit gyávaságunkban némán dobunk a lábaik elé. Ne reménykedjen senki abban, hogy a zsidótörvényeket szavazásokkal el lehet törölni. Harcolni kell! Azután faragnunk kell tizenkét kőtáblát, és felírni rá a saját törvényeinket. Vérrel kell felírni, hogy sem mi, sem pedig ez a különös, kegyetlen ellenség ne felejtse el soha többé.