Mert mindenhol lehet majd közlekedni, csak vasúton nem. Durván számolva 15-16 évente hoznak olyan döntés az elvtársak, melyet végre is hajtanak. Idézet a Somogyi Hírlap 1994. október 22.-i számából, a címlapról: 1968 után újabb vasútvész fenyeget Somogyban is.
Megszüntetésre jelölik a Kaposvár-Siófok, a Kaposvár-Fonyód, a Gyékényes-Barcs- Szentlőrinc és a Somogyszob-Nagyatád vasútvonalat . Ez a terv anno a Pénzügyminisztérium agyában fogant és a vasút gazdasági konszolidációjára, tevékenységének racionalizációjáról szóló kormányhatározatra hivatkoztak.
Az akkori számok:
1229 település, 1900 km vasútvonal. Ismerős adatok, igaz? Az idei terv is hasonló értékekkel számol.
Lepesi Zoltán akkori nyilatkozata szerint Furcsa helyzet, hogy nekünk most a részvénytársaságot kell megvédenünk. A határozati javaslat véleményünk szerint minden reális alapot nélkülöz. Az ott szereplő számok szerint ugyanis 3-4 milliárd forint lenne megtakarítható az intézkedéssel. Szerintünk ez 1,8 milliárd forint és nem megtakarítás, csupán veszteségcsökkentés.
Akkor így reagáltam le, ugyancsak a hírlapba megjelent cikkben 1994. október 25.-én:
Vakvágányon?
Lapunk október 22-i számában közöltük azt a térképet, amelyet egy javaslat megvalósulása után a dunántúli vasútvonalakat tünteti fel. Olvasóink élénk reagálását váltotta ez ki. A vasút vezetői szándékosan teszik tönkre a céget. Itt az újabb bizonyíték, amennyiben az október 22-i számban leírtak megvalósulnak. Ezt támasztja alá Lepesi Zoltán nyilatkozata is: … most a részvénytársaságot kell megvédenünk”. De milyen áron? Úgy, hogy megszüntetünk vonalakat? Igaz, hogy ezáltal kevesebb vonat közlekedik, tehát nem lesz szükség annyi mozdonyvezetőre, kalauzra, szolgálatvezetőre és bakterra. A megszűnt állomások vezetőit majd beosztják egyéb állomásokra vagy az igazgatóságokra, vagy korkedvezménnyel nyugdíjazzák. A legtöbb dolgozót, mivel nem tudnak elég munkát biztosítani számukra, végkielégítéssel – vagy inkább anélkül – elbocsájtják. Ezzel tovább növelik a munkanélküliek számát és az eddig is alulfizetettekre újabb nyomás nehezedik.
A szükséges lépéseket mindig meg tudják indokolni, de ezeket nem vagyunk hajlandóak elfogadni. Egy időben összevont igazgatóságokat terveztek, de nem lett belőle semmi. Mindenki ragaszkodott az íróasztalához. Egyszer érnénk már meg, hogy az irodai alkalmazottak – nem dolgozók – számát csökkentenék olyan iramban, mint ahogy a vonalakat akarják felszámolni.
A presztízs, hogy valaki a vasútnál dolgozhat, ma már sehol sincs. A vezetők nem a vállalat, a dolgozók és az utasok érdekeit tartják szem előtt, hanem a sajátjukat. Minél több pénzt keresni, mialatt a cég tönkre megy. És ehhez a kormány segítséget nyújt. Nem ismerik fel: ha a MÁV tönkremegy, azt az egész ország megsínyli. A lakosság és a vállalatok is. Nem akarok vész-madár lenni, de ha a személy és árufuvarozás átterelődik a közútra, ne csodálkozzunk, ha felmegy az üzemanyag ára. És hogy ennek milyen hatása lesz, elképzelni is rossz.
Gerencsér János
több ezer veszélyeztetett
munkatársa nevében
Szerintem mai is aktuális a hozzászólás. A jelenlegi gazdasági helyzetben, ahol nem csak a magánszektorban, hanem a még állami kézben lévő cégeknél is elkelne a támogatás, a fejlesztés, az igen tisztelt elvtársak inkább kivonják a pénzt és a saját vállalkozásaikba invesztálják, vagy offshore-cégekbe, ahonnan kimenthetik vagyonkáikat.
Nem érdekli őket, hogy ki, hogy tud eljutni a munkahelyére és onnan mikor ér haza, ők nincsenek vonathoz, buszhoz kötve. Ha a dolgozók nem tudnak bejárni a munkahelyükre, nem hivatkozhatnak a közlekedési problémákra, mert sajnos, a legtöbb munkáltatót ez sem érdekli. Hasonló a gondolkodása a legtöbbjüknek, mint az elvtársaknak. És a melós mehet az utcára.
A kormány, a multik, a nagyvállalkozók így tesznek tönkre vállalkozásokat, Embereket, családokat, Hazát!