A játék neve Erepublik.
Hogy miért érdekes? Na nem azért mert olyan látványos akciójelenetekkel lenne tele. Vagy mert hatalmas pénzeket lehet vele nyerni. Nem, ez a játék a közösségekről szól. A legkisebb csoportoktól egészen az egész országokat összefogó közösségekig. És mind közül azt hiszem a miénk a legszínesebb, a legösszetettebb és nem mellesleg a legélénkebb. Ez a játék sokmindenről szól de leginkább a harcról. Minden ország küzd valamilyen célért. Legyen az rövid távú kis siker vagy ( számunkra ) világraszóló diadalmenet. A mi hazánknak a kezdetekben nem volt nehéz célt találnia. Legkedvesebb szomszédunk eRománia elég hosszútávú célt szolgáltatott nekünk azzal, hogy megszállva tartotta országunk kétharmadát hónapokon át.
A játék elején a kicsi, de nagy tervekről álmodozó magyar közösség sorsát sajna megpecsételte, hogy a pár száz összetartó és bátor játékos kilátástalan harcokat vívott a több ezres Romániával szemben. Reménytelen harcban védtük és vesztettük el Szegedet, Debrecent, Miskolcot és Budapestet. Az ország két régióra szűkült, gazdasága romokban és ha nem függesztik fel a harci modult napokon belül el is tűnt volna. Hogy végül miért nem így lett? Most jön képbe az a közösség amiről beszéltem. Az akkor aktív játékosok mindegyike azon dolgozot, hogy kimentse az országot a csávából. Mindegy volt, hogy valaki balos vagy jobbos, öreg vagy fiatal, diplomás vagy asztalos. A közösséget úgy összekovácsolta az elnyomás mint még soha egy nemzetet.
A sok munka végül meghozta az eredményt. Egy szinte dokumentarista stílusban, a román megszállásról íródott cikknek hála, ezrével érkeztek a játékba a magyarok. Mindet egy cél vezérelte. Felszabadítani hazánkat. A románok természetesen ott tettek keresztbe nekünk ahol tudtak, akadályozva az újak játékát de mi túléltük, harcoltunk és hosszú kemény csatározások árán szabadítottuk fel lépésről lépésre országunkat.
A cikk írója ekkor kapcsolódott be a játékba. A hangulat a tetőfokán volt. Az erep legdinamikusabban fejlődő állama voltunk, és a nép egy emberként verte a románokat saját határaik mögé, az általuk addig kiépített ( fél ázsiát és Kelet-Európát egybefogó ) birodalom töredékére. Sikeres korszak volt ahol bár csak emagyarként, de büszke lehettem rá, hogy egy olyan közösség tagja vagyok akik az addig szinte lehetetlennek tűnőt vitték végbe hetek alatt. Egy szó mint száz jó volt akkor Magyarnak lenni az erepen. Nem hazudok amikor azt mondom az egész világ ( 150.000-en a földgolyó minden szegletéből ) ámult és csodálkozott mikor a magyar hadsereg egymaga 12 ország ellenében győzedelmeskedett és bevonulhatott a Vajdaságba. Olyan országokat vertünk meg akkor mint az USA, Románia, Lengyelország stb& 12 állam nem bírt velünk mégha csak egy csata is volt. Erről az időszakról készült ez a video is. Kérlek nézzétek meg mert megéri.
http://www.youtube.com/watch?v=Cdl2tDzPtvs
De nem szaporítom a szót. Ezer dolog történt már azóta. Rengeteg harc és csata, hódítás és siker kísért minket. Végigmeneteltünk Európán és Észak Amerikán egészen Kínáig, hogy a játék legértékesebb vas lelőhelyét birtokoljuk. De a sikerekkel ellenségeink is nőttek. A régiek nem felejtették hogyan arattunk felettük diadalt tucatnyi csatában és újakért sem kellett kétszer kopogtatni akármerre mentünk. Nem voltunk se véreskezűek se kegyetlenek. Rengeteg országon segítettünk és sokan ezt meg is hálálták nekünk. Talán hihetetlen de a játékon belül a szerbek a legjobb szövetségeseink. Meg megdolgoztunk a bizalmukért.
De a helyzet változott. Más országok is toboroznak. A lengyelek pedig egyenesen fénysebességre kapcsoltak és 50.000 főleg egyetemista polákot hoztak be a játékba. Ellenfeleink közbe sokasodtak és egyre szervezettebbek lettek. A nagy cél, a Magyar óriás romba döntése, egybekovácsolta őket. Amerikaiak valós pénzt nem sajnálva költenek a játékra, miközben eMagyarországnál 5-10 -szer nagyobb országok dolgoznak a játékosok behozatalán. Mégis miért vagyok mégis bizakodó?
Mert ilyen nehéz helyzetben is képesek voltunk felvenni a harcot. Visszavettük Felvidéket és Erdély felét is felszabadítottuk szintén 10 országgal szemben egymagunk. A játék sajna szövetségeseket csak akkor enged magad mellett harcolni ha eredeti területért harcolsz és itt Erdély eredeti Román terület. Ezért nekünk kell elég erősnek lennünk. De hogyan? Nekünk nincs annyi pénzünk mint Amerikának, se akkora lakossági tömegünk mint spanyoloknak, amerikaiaknak, indiaiaknak vagy lengyeleknek.
De nekünk van a legjobb közösségünk. És igenis hiszek benne hogyha jönnek elegen tovább nőhet a magyar diadallista mégha csak egy játékban is. De ezt a játékot lassan 320.000-en játszák. És itt egy olyan, való életben kis országnak, mint Magyarország hatalmas tett sikeresnek lenni. Ezért kérlek benneteket, hogy gyertek építsétek velünk ezt az álmot! A MAGYAR álmot. Csatlakozzatok közénk!
Ha felkeltettük az érdeklődésed, kattints ide http://www.erepublik.com/en/referrer/Isoravecz
regisztrálj és segítünk, hogy megtaláld a helyed köszöttünk! Ha regisztráltál, a sikeres kezdéshez kérlek olvasd el még az alábbiakat:
http://sites.google.com/site/ereptutorial/elsonapok/elso/
http://sites.google.com/site/ereptutorial/elsonapok
Üdv:
O. István