A karácsonyi gyertyák imbolygó fényei táncolnak a falon. Nézem, s gondolataim messze repítenek. Túl téren és időn át, messze-messze, gyermekkorom gondtalan karácsonyaihoz. Emlékeim diafilmként jelennek meg a falon. Látom, amint izgatottan bontogatom a szépen becsomagolt ajándékot, aztán egy másik emlék, amikor önfeledten játszom a karácsonyfa mellett, majd egy másik, amikor durcásan fordultam el a kicsomagolt ajándéktól, mert egy műanyag maci volt a dobozban a hajasbaba helyett, amire vágytam, s látom édesanyámat, ahogyan a szeme könnybe lábadt elégedetlenségem láttán.
Aztán hirtelen friss emlékkép kúszik a régmúltból származók helyébe. Egészen friss, négy nappal ezelőtti történet felemelő, boldogító emléke.
Advent utolsó vasárnapján az Új Magyar Gárda ajándékosztó ünnepséget tartott a Hazatérés temploma alatt lévő Szabó Dezső Katakomba Színházban.
A gyermekek mosolygós arccal nézték végig a Hófehérke és a hét törpe című mesét, amit gárdisták elevenítettek meg a színpadon. A felnőttek pár percre minden gondjukat elfeledve kacagtak az előadáson. Ezután egy bábjáték következett, majd a Magozott Cseresznye, utána pedig a Romantikus Erőszak nevű zenekarok előadásai.
Én ezeket már nem láthattam, mert nagyon fontos dolgom akadt. Látni akartam, hogy mi történik a második emeleti tárgyalóteremben.
A gárdisták rengeteg zsákot bontogattak, és pakolták az asztalokra amiket a zsákokban találtak. Rengeteg felnőtt ruhát, gyermekruhát, játékot, cipőt, könyvet, írószert, tartós élelmiszert, szaloncukrot. Az asztalok rogyadoztak.
Kétségbeesetten néztem végig a teremben, azt hittem soha nem fogy el az a hihetetlen mennyiségű adomány, amit az Új Magyar Gárda felhívására jólelkű magyar emberek ajánlottak fel a rászorulók megsegítésére.
Aztán az előadások szünetében sokan jöttek fel az emeletre.
Jöttek kisgyermekes anyák, nagy családok, kiscsaládok, kisgyerekek, nagy gyerekek, idős nénik, bácsik. Mindenki talált olyasmit, amire épp szüksége volt.
Elkaptam egy anyuka hálás pillantását, akinek a kislánya az egyik játékokkal telepakolt dobozban kotorászott, szép szemei ragyogtak.
– Anyu, anyu! Otthonra már nem is kell jönnie a Jézuskának, mert idehozta nekem is az ajándékot! – kiabált egy kisfiú, és boldogan szorongatott egy kisautót. Az anyukája pont mellettem állt, megsimogatta a karomat, és elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában.
Jött egy bácsi, meleg ruhát keresett magának és mozgáskorlátozott feleségének. Segítettem neki, találtunk is jó néhányat.
Megölelgetett, meglapogatta a hátamat-Az Isten áldja meg magukat!-mondta és szatyraival elcsoszogott.
– Nézd anya! De jó, szaloncukor is lesz a karácsonyfán! – mondta egy nagylány a kisebbekkel bajlódó anyukájának.
Estére nagyon sok minden talált gazdára.
Hálásan gondolunk az adományozókra, akik a Jézuskák voltak.
Ez életem legboldogabb Szentestéje, mert tudom, nincs veszve semmi, amíg ilyen sok segítő szándékú magyar ember él megcsonkított kis hazánkban.
Elhatároztuk hát, hogy folytatjuk!
Nálunk nem csak egyszer lesz egy évben karácsony!
Tavasszal, nyáron és ősszel is szeretnénk megszervezni egy-egy ilyen ajándékosztó ünnepséget.
Felajánlhatod segítségedet a 06/70-946-2175-ös telefonszámon, vagy a bpsegito@gmail.com email címen.
Kérünk, jelentkezz akkor is, ha tudomásod van olyan emberről, családról, idős néniről, bácsiról, aki segítségre szorul.
Ha összefogunk, mindenki számára eljöhet a szebb jövő.
Gyursánszky Erika
gárdista