Adjon az Isten!
Mikor elkezdtük adomány gyűjtésünket, csak reméltük, hogy minél többen csatlakoznak hozzánk, és segítik célkitűzésünket. Tudtuk, sok munka, és idő kell, hogy minden jól sikerüljön. Szép számban gyűltek az adományok, kaptunk az ország minden pontjáról felajánlásokat, mindenki segíteni szeretett volna, hogy ezen a karácsonyon, minden magyar családnak igazi karácsonya legyen. Nem tudom mindenkinek egyesével megköszönni, aki segített, mert jó pár oldal betelne csak azzal, hogy a neveket sorolhatnám. Könyvtárak, piaci árusok, idősek, és fiatalok, gyerekek adták oda megunt játékaikat, hogy mások boldogok legyenek. Szeretném azoknak is megköszönni, akik másik megyéből ajánlották fel adományukat, távolsággal nem foglalkozva ők is segíteni akartak.
Ismét megmutattuk, hogy mi magyarok képesek vagyunk az összefogásra, nemzetünkért, nemzetünk felemelkedéséért. Azok, akik felkérésünkre megmozdultak, legyenek büszkék magukra, büszke magyarként segítettek olyan embereknek, akiknek tényleg szüksége volt rá.
Indulás előtt sok feladatunk volt, autók ellenőrzése, felkészítése az útra, tároló gyártása.
Keddi, és szerdai napunk azzal telt, hogy az autókat bepakoljuk, másnap indulás.
Csütörtök délután hóesés közepette indultunk el utunkra. Hosszú út állt előttünk, tudtuk feladatunkat teljesíteni kell, az adományoknak ki kell érnie!
Tizenkét órás út után értünk oda, hajnalban. Hosszú, kimerítő út volt mögöttünk. Reggelig volt pár óránk, így látogatást tettünk a székely szakasznál. Sok időnk nem volt, hamar eljött a reggel, és már indultunk is. A rászoruló listájával a kezünkben kezdtük el a családok felkutatását. Borzasztó volt látni, hogy akármerre néztünk, mindenhol omladozó házak, és gyerekek játszanak szakadt, vagy éppen koszos ruhában. De ők nem panaszkodtak, hisz örülnek, hogy ilyen is van nekik. Sokak közülük éheznek, nincs fűtés a házukban, vagy éppen örülnek, hogy áll a házuk még. Vajon meddig bírják még ezek a családok? Sok rászoruló család van, de azt hiszem, hogy mi a legmegfelelőbb helyeket találtuk meg. Mindenhol gyerekek játszanak a hóban, nincs iskola, tanítási szünetet rendelt el az állam, a köztisztviselők bérén spórolva próbálják az államadósságot csökkenteni.
A legelső helyen gyerekek játszottak a hóban, kis szánkón húzogatva egymást. Mikor kiszálltunk autónkból, elszaladtak a ház mögé, hisz idegenek vagyunk, de pár kedves szótól előbújtak rejtekükből, és gyorsan szaladtak szólni szüleiknek, hogy jött valaki. Nem értették, honnan jöttünk, és kik vagyunk. Mikor elmondtuk, hogy Magyarországról jöttünk, el sem akarták hinni, hogy ilyen hosszú utat tettünk meg azért, hogy segítsünk nekik. Pár perc nem telt bele mindenki felfigyelt ránk, és sokan odajöttek. Bajtársamhoz egy idős hölgy odalépett, és segítséget kért! Ő is kaphatna-e egy kis ételt?
Könnyeinkkel küszködve adtuk neki igaz magyar kenyerünket, és még pár csomagot, benne meleg ruhával. Háza felé ballagva a néni sírt! Sírt azért, mert örült, hogy valaki segít neki,sírt azért, mert DE JÓ, MA JÓL LAKOK! Otthonát talán isten tartja össze, bármelyik pillanatban a fejére dőlhet. Amúgy is kicsi házából pár métert leválasztott, mert csak ennyit tud fűteni, de legalább nem fagy meg. Azt hiszem számára ez a karácsony emlékezetes lesz, mindig emlékezni fog ránk, hogy volt valaki aki segített neki.
Tovább haladva, mindenhol szeretettel fogadtak minket, milyen hosszú utat tettünk meg idáig. Vendégül akartak látni, menjünk be, csak egy kicsit hozzájuk. Sokaknak élelmiszerre, gyógyszerre nincs pénzük. Volt aki elmondta, napok óta rosszul van, de nincs pénze hogy orvoshoz menjen. Borzasztó volt hallgatni, és látni őket tehetetlenségükben, de mi kicsit szebbé tehetjük ezeket a napokat számukra. Gyorsan fogyott adományunk, rengeteg családon tudtunk segíteni. Lett meleg ruhájuk, cipőjük, és abban a pár napban végre tudtak enni, a gyerekeknek lettek új játékaik, kifestőjük, ceruzájuk.
Autóink gyorsan kiürültek. Nem hiszem, hogy tudtunk volna annyi adomány vinni, amennyi elég lett volna, hisz rengeteg családnak szüksége lenne segítségre.
De ezen a karácsonyon sok családnak eszébe fogunk jutni, hogy van aki gondolt rájuk, lélekben ott leszünk velük a karácsonyfa körül.
Szebb Jövőt!