Egy alföldi kisvárosban lakom, egy nagyon egyszerű családban nőttem fel, szüleim tisztességesen neveltek taníttattak engem és testvérem ma már több mint 40 év után élik kisnyugdíjas életüket. Én dolgozni kezdtem, családot alapítottam, nevelem gyermekeim. Alapvetően szeretem a munkám, soha nem “hisztizek”, hogy dolgoznom kell menni, hiszen megtanultam, csak úgy vehetek meg valamit is a családomnak, ha dolgozom. A rendszerváltás után a mi kis városunkban elhatalmasodott a feketemunka, cigányok tucatja kezdet el úgymond vállalkozó lenni,(embereket bocsátanak áruba, bérbe adják őket) természetesen mindenféle vállalkozói engedély nélkül.

Mondhatnánk azt is, hogy ez jó dolog, mert rengeteg szegény sorsú munkanélküli magyar embernek “munkát” adtak, ha ezt tisztességgel csinálták, vagy csinálnák. De ugye egyszer rávettek tudatlan emberek tucatjait, hogy vállalkozói engedélyt váltsanak ki, másodszor áfát nem fizetek, így meglopták az államot, azaz engem is. Börtönbe kerültek (már aki) mások helyettük, miközben ők iszonyatos módon meggazdagodtak és több százmillió forinttal megkárosították egyenként az államot. 40 milliós házakban laknak 3-4 szintén, nagy értékű kocsival rendelkeznek. A jogosítványukat 80% megvásárolták, ma pedig már a szigorú kresz-vizsgák ellenére is megvásárolják gyerekeiknek a jogosítványt.

Tudja mindenki, hogyan gazdagodtak meg, és mégsem kérdezi meg tőlük senki feddhetetlen ember, hogy miből is gazdagodtak meg. Mert egy, vagy talán két ember ellen vizsgálódtak már, de hát azok is könnyedén lefizették az “ellenőröket” és megy minden tovább azóta is. Ma már ott tartunk a mi kis szeretett városunkban, hogy kábítószert fogyasztanak és úgy száguldoznak tucatjaik az úton.

Még erre is azt mondom, hogy magukat károsítják (de ezt sem engedném), de már nagymértékben áruljak is ártatlan tízenéves gyerekeknek (is). Az egyetlen fiataloknak fenntartott szórakozóhelyet tönkretették, bár most újra megnyitott. Tehetik ezt egészen nyugodtan, hiszen kisvárosunk kapitányát “elküldik” minden évben 3 hétre nyaralni külföldre. És így élik tovább nyugodtan mindennapjaikat. Folytatnám, hogy hová is fajult még a dolog, de úgy érzem, egyelőre jobb, ha nem teszem.

Mi is várjuk ám igazán a Gárdát, hogy egyszer megjelenjen a városunkban, hogy rádöbbentse ezeket az “embereket”, hogy nem biztos, hogy mindig szabadon lophatnak és csempészhetik bele a kábítószert fiatalok italába.

Hát szívből kívánok mindenkinek (magamnak is) SZEBB JÖVŐT.