Befordultam az utcán, két oldalt G.I. Joe sün kommandó sorfala várt. Ilyet akkor láttam, mikor Tasnádyt kiengedték, csak rajtuk maszk volt. Érdekes, az erő nem náluk volt, arcukon csak a félelmet láttam, a belső kényszer azt mondatta velük, hogy megrohamozzuk őket. Feszült csend volt, mindenki a főbejáratot figyelte. Hirtelen megszólalt a telefonom, rajta Avanti ismert dallama. A tömeg felém fordult, tiltott gyümölcs szólt belőle, otthonról hívtak aggódva. Nyugtattam őket, nincs semmi baj, rutinszerűen nézünk farkasszemet velük, már ismerjük egymást, meglepetést nem tudnak okozni. Várt mindenki, s egyszer csak elemi erővel kitört a tapsvihar; kijöttek! Ajtóban megjelent Csanád, Róbert, és Lóránt. Körbenéztem, Szentkoronások, felállt gárdista sorfal és civilek. Jó társaság, talán piknikezni is lehetne, ha nem éjfél körül járna az idő.