Az az elkeserítő, hogy ez csak a mesében van így.
A gazemberek rájöttek arra, hogy kellő agymosással el lehet hitetni sok rendes emberrel, hogy a mese mindenki számára valóság lehet. Pedig mindenkinek tudnia kell a fájó igazat: mielőtt sült galambbá válik a jószág, sokat kell tennie annak, aki meg akarja enni.
Meg kell fogni, le kell vágni, meg kell tisztítani, meg kell sütni, és amikor mindez megvan, csak akkor lehet megenni. Az a felháborító, hogy a gazemberek el tudtak gyöngíteni rendes embereket (ha másként nem megy, akkor Tel-Aviv-i, washingtoni vagy oxfordi átképzéssel ), akik sült galambot ígérőkké – vagyis maguk is gazemberré – váltak. Ők a pártvezérek.
Az a szomorú, hogy vannak, akik hisznek nekik. Ők a választók. A sült galambot ígérők sokan vannak. A gazemberek nagy választékot teremtettek. Ezt nevezik többpártrendszernek.
Van, aki békegalambot ígér, van, aki szentgalambot, van, aki vadgalambot, van, aki gatyásgalambot, van, aki parasztgalambot, van, aki postagalambot. Mindegyik azt mondja, hogy az a galamb az igazi, amit ő ígér, aki pedig más fajta galambhoz kötődik, az hazudik, az félre vezeti a sültgalamb-várókat. Ezzel létrejön a galambfajták szerinti megosztottság, ami a sültgalamb-ígéréssel a gazemberek célja volt.
Akik a sült galambot ígérők táborába terelik a rendes embereket, azok a pártaktivisták. Ők végzik a mocskos munkát. Ők viszik a bőrüket a vásárra. Ők egyezkednek a másik sült galambot ígérő aktivistájával azért, hogy minél többen várják a sült galambot – mindegy, hogy milyet, mert végül is egyik sem létezik. Ebből lesz a konszenzus, a paktum.
Ahogy telik az idő, egyre többen fogják morzsákat söprögetve, korgó gyomorral várni a sült galambra. Aztán, amikor már nem lesz morzsa, rájönnek, hogy galambot kellene fogni, hogy levághassák, megpucolhassák, megsüthessék, csakhogy gyorsabb lesz a galamb náluk, mert jártányi erejük sem maradt, ezért tehetetlen dühükben nekiesnek annak a testvérüknek, akit másik sültgalamb-ígérő tévesztett meg.
Lesz-e elég ember ahhoz a morzsákat söprögetők közül, aki elkezdi a munkát, nem a mesebeli, hanem a valódi galambsütéshez? Ez a tétje a 2010-es országgyűlési választásoknak.
Kelt Szegeden, 2009. október 4-én.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája