Évek óta még ünnephez méltóan se tudjuk megtartani a megemlékezéseket. A rendőrállam letompított diktatúrájában az élettér szűkösnek bizonyul. Ismerve önmagamat nem értem, ki és miért dönti el helyettem, hogy éljek, mit csináljak. Életem, hazám, népem, mindennek vége, örvényben sodródunk a mélybe. Ki állítja meg ezt a folyamatot, kérdem? Mindenki tudja, érzi nincs tovább, elodázni már nem lehet tettek ideje jött el. Lépni kell de csak előre hátra sose. Meg kéne mutatni a világnak igazi arcunkat, önmagunknak, másnak. Ha már minden elveszett, hát méltósággal menjünk el, magyarokhoz méltóan.