Úgy gondoltam, testét mindenki úgy csúfítja el, ahogy akarja. Később már a lányok testén esztétikusnak találtam a díszítő elemeket, ennyi volt részemről a tetkósok tábora. Előítélet nem volt bennem, de nem is szerettem őket. Utcai harcok során rá kellett jönnöm, én vagyok csak fehér ember bizonyos értelemben. Magyarul környezetemben egyre több tetkóssal sodort össze az élet.

Megdöbbenve vettem észre magamon, hogy az igaz emberek közelsége nem taszító számomra. Jellem és gerinc ez jut eszembe, ha rájuk gondolok mostanában. Nem sunnyognak, bátran felvállalják véleményüket, ország-világ előtt. Bár vigyázni kell, véleményüknek időtálónnak kell lenni. Nevek, szívek felejthetők, de a HAZA sose, Hazánk népe előtt felvállalt küldetéstudatuk örökké tartson, kívánom ne múljon 1perc se enélkül.