Szomorú eseményre emlékszünk a mai napon… Kisasszony havának 29. napján, ma 483 éve kezdetét vette a Mohácsi Vésszel Szép Magyarhon hanyatlása.
1521-ben került török kézre Nándorfehérvár, így megnyílt az út a hitetlenek előtt, szép Magyarhon belsejébe. 1526 tavaszán indult el seregei élén I. Szulejmán (15201566) az ország belseje felé. A törökök már átkeltek a Száván – július 2-án -, amikor végre a királyi haditanács lépett, és kinevezte Tomori Pált, a köznemesi származású, ferences szerzetest és Szapolyai Györgyöt, a magyar sereg két fővezérévé. Tomori a Drávánál akarta feltartóztatni a törököket, a haditanács viszont a mohácsi síkot választotta a csata színhelyéül.
1526. augusztus 29-én egy hozzávetőlegesen 25 ezer főnyi magyar sereg állt szemben a közelgő 75-80 ezres, jól szervezett oszmán-török sereggel. Szeged közelében várakozott továbbá Szapolyai János (1526-1540), az erdélyi vajda egy közel 25 ezres sereggel, mivel ifjú királyunk, II. Lajos (1516-1526) és haditanácsa attól tartott, hogy a fősereg támadásával egy időben a törökök délkelet felől is támadást indítanak.
A csata augusztus 29-én, valamikor délután 3 és 4 óra között kezdődött, mikor is Tomori Pál megadta a jelet a támadásra. Alig két óráig tartott a viadal… A ütközetben a magyar sereg szinte teljes gyalogsága mellett az ország nagyurainak jelentős része (hat főpap és egy tucatnyi báró) is odaveszett, akárcsak ifjú királyunk, II. Lajos, aki menekülése során a megáradt Csele-patakba fulladt.
A mohácsi síkon a magyar had katasztrofális, szép országunkra nézvést pedig végzetes vereséget szenvedett a kutyahitűektől. A mohácsi vész a független magyar királyság pusztulásának és Magyarhon hanyatlásának szimbólumává vált.
Szulejmán szeptember 9-én vonult be a védtelenül hagyott királyi székhelyre, Budára. A királyi palotát kifosztották, szétrabolták, feldúlták. Többek között, ekkor került Mátyás híres corvináinak számos darabja is Konstantinápolyba…
Ezzel kezdetét vette szép országunkban a török uralom, amely Szapolyai János (1526-1540) és I. Habsburg Ferdinánd (1526-1564) magyar királlyá választásával polgárháborúval párosult. Magyarország három részre szakadt, de a másfél évszázados török rabiga ellenére is az európai keresztény kultúrkör része tudott maradni! Moháccsal azonban, szép Magyarhon korábbi nagyhatalmi szerepe örökre elveszett, országunk soha többé (egészen a mai gyászos emlékezetű napig se!) kapta vissza egységes integritását, minden rögét. Minderre, századokkal később, Trianon tette fel a tüzes koronát…
Ne felejtsük el Mohácsot, és ne felejtsük el a hálátlan Európát, akit/amit évszázadokig védtünk hősiesen a pogány-barbár népek betöréseitől, és ne felejtsük el, hogy végül TRIANONNAL “hálálták meg” nekünk ezt!!
Szebb jövőt!
Belányi Róbert