Már korán hajnalban háromnegyed ötkor útra keltem családommal, hogy újra , mint az Új Magyar Gárda gárdistája esküt tegyenek a Szent Koronára. A reggel friss volt, tele várakozással, izgalommal és reményekkel. Barátainktól jöttek sorba az információk, nagy a készültség, a rendőrség oszlatni fog, hogy megakadályozza az eskütételt. Hamarosan meggyőződhettünk arról, hogy a tájékoztatás nem volt alaptalan. Reggel hat óra körül a Szentendrei Városi Kapitányság előtt rengeteg rendőr, civil ruhás nyomozó, autók, kisbuszok álltak, hogy tudtunkra adják, amit eddig is tapasztaltunk, hogy az adófizetők pénzéből a közrend fenntartására az állampolgárok biztonságának szavatolására nincsen pénz, de a hazafiak üldözésére igen!
Megindult a városba érkezők igazoltatása, jaj volt annak, aki fehér felsőrészben ült a kocsiban, azt a kocsit, buszt megállították és igazoltattak mindenkit. Mégis, az emberek jöttek, egyre nőtt a tömeg. Gárdisták, családtagok, szimpatizánsok, jobbikosok, nemzeti érzelmű magyar testvéreink, még a gúnyhatáron túlról is.
Sajnos a rendőrök száma is, nőtt /több mint 2 ezer főt mozgósítottak/, jöttek, autóval, busszal, rabszállítóval, sőt egy helikopter órákig körözött a magánterület fölött, ahol elkezdődtek az előkészületek.
Különös fény volt az emberek szemében, nem féltünk, a hitünk erősebb volt mindennél, tudtuk, hogy jó ügyet szolgálunk, a Magyarok Istene velünk lesz és Szűzanya imádkozik értünk, hűséges gyermekeiért. Jöttek a telefonok, hogy az ország sok-sok településén imaláncot hoztak létre magyar testvéreink, akik nem tudtak eljönni és imádkoznak értünk, az Új Magyar Gárdáért, minden ott lévő honfitársért.
A vezetés nagyon okos ötlettel, mint egykor őseink szekértábort alakított ki az ott lévő buszokból és két oldalról ezzel védte az egyre szaporodó számú résztvevőket. A buszok között, csak egy ember tudott bejönni, azt a bejáratot pedig a mi Csendőrségünk védte. A másik telekvégen gárdistáik sorakoztak fel és tuskókból barikádot emeltek, hogy a behatolást lehetetlenné tegyék, az akkor már teljes harci felszerelésben megjelenő rendőrök számára.
Az eskütétel helye magánterület volt, ahová engedély nélkül nem léphettek volna be a sünök. Persze ez őket nem érdekelte, parancs az parancs, a lelkiismeret parancsa náluk nem működött. Mindenki tisztában volt vele, hogy ha nem engedik be őket a csendőrök, oszlatás lesz, annak ellenére, hogy mintegy kétezer fő már jelen volt, sok volt a gyerek is.
Ezért, hogy ezt megelőzzék vezetőink úgy döntöttek, hogy azonnal az eskütételt meg kell kezdeni, így a délutánra ideérkező további, több ezer hazafi nem lesz kitéve az oszlatásnak, nem lesz veszélyben.
Bölcsen döntöttek, a felettünk folyamatosan köröző helikopter zaja ellenére is, bátran és büszkén esküdtek gárdistáink, csendőreink a Szent Koronára /annak másolata előtt/.
A Himnusz és a Székely Himnuszt hangjait meghatódottan, könnyes szemmel énekelte a tömeg a gárdistákkal, körben a hegyek pedig boldogan visszhangozták: Adjon az Isten! Szebb Jövőt!
Az imádságaitok és a mi imádságaink is összefonódtak és repültek fel az égbe, néha szemerkélt az eső, talán az angyalok is sírtak örömünkben, imáink meghallgatásra találtak, a Magyarok Istene velünk volt, az eskütétel megtörtént.
Ezután, a rendezvény átalakult jobbikos családi nappá, az oszlatás elkerülése végett beengedték a rendőröket, akik közül, volt aki még magyarázkodott is, hogy tudja nem mi vagyunk az ellenség, de ő parancsot teljesít /több mint 160 gárdistát igazoltattak és indítanak ellenük eljárást egy el nem követett szabálysértés miatt/.
Vajon milyen parancsot?
Egy népnyúzó, nemzetpusztító, magyargyűlölő, az ország értékeit kiárusító, a törvényeket rendre megszegő, szemkilövető, ártatlan hazafiakat börtönbe záró hatalom parancsát!
Jó lenne tudni, ezen idő alatt hány bűncselekmény történt, és hány bűnözőt lehetett volna elfogni az ide elpazarolt pénzen, a mi keservesen megkeresett adóforintjainkból?
A délutáni családi nap eseményeiről és a beszédekről, amik csodálatosak, felemelők voltak, azért nem beszélek, mert a különböző nemzeti hírportálok arról részletese beszámoltak
Végre elegen voltunk és győztünk!
Fáradtan, de csillogó szemel, hitünkben megerősödve értünk haza. A mai nap a pihenésé volt, de holnap újabb feladatok, kihívások, küzdelmek várnak ránk. A nagy változáshoz még nem vagyunk elegen, de a nemzeti oldal küzdeni is hajlandó elkötelezett fiainak, lányainak tábora minden nappal nőttön-nő.
Köszönjük azoknak a testvéreinknek, akik velünk voltak, osztoztak örömeinkben és gondjainkban, akik nem tudtak jelen lenni, de imádkoztak az Új Magyar Gárdáért, akik szeretettel gondoltak ránk és nekünk drukkoltak. Mindenek felett köszönjük a Mindenható Istennek, Boldogasszonyunknak, hogy segített és megóvott minket a gonosztól.
A Magyar Hiszekegy erősítsen bennünket!
Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy Hazában,
Hiszek egy Isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Adjon az Isten mindannyiunknak Szebb Jövőt!