Sziasztok!
Én egy ’76-os születésű “régi betyár-fajta” vagyok. 1989-ben hallottam először Egészséges Fejbőrt. És azóta sokszor. Abszolút “old school” vagytok -az Oi-korral egyetemben- a mai un. Nemzeti Rock palettáján. A mai “nagyok”, mint a RomEr, a Kárpátia, a Titkolt Ellenállás, az Ismerős Arcok vagy éppen a szárnyait bontogató Patrióta mind-mind a ti nyomdokaitokba lépve -de titeket nem felváltva, hanem veletek párhuzamban!!!- szereztek ismertséget és ébresztettek maguk iránt szimpátiát a Nemzeti Rock berkein belül. Ezek a fent említett zenekarok nagyon sokat köszönhetnek -és köszönnek is- nektek.
És itt az ismert zenekarokról át is térnék azokra a -számotokra többé kevésbé ismeretlen- kisemberekre, akik rajongásukkal, szeretetükkel és kitartásukkal -még a nehéz időkben is- mindig a zenekar mellett álltak. Nyilván minden zenekar életében elérkezik az a pillanat, amikor a tagok közösen -nem egymásra mutogatva, megsértődve, vádaskodva!- arra a döntésre jutnak, hogy szépen csendesen, megfontoltan, a pályatársakat és a -ami még fontosabb- rajongókat nem becsapva, nem arcul csapva úgy döntenek, hogy eddig és ne tovább. Vagy azért, mert “kizenélték” magukból amit lehetett -bár téma, mondanivaló mindig akad új és újabb- , vagy -mint jelen esetben- személyes ellentétek miatt dönt úgy az együttes, hogy felfüggeszti tevékenységét. Ezeket a döntéseket tiszteletben kell tartani. Ebbe sem a pályatársak sem a rajongók nem nyerhetnek beleszólást. De!!! Azt a pályatársak és a rajongók is joggal várhatják el, hogy ez a fájdalmas szakítás -de pláne egy 25 éves zenekar esetében, mely, ahogy már fentebb említettem számtalan Nemzeti Rockot játszó zenekart ihletett meg és rengeteg rajongót “toborzott” magának az ide s tova két és fél évtized alatt- ne egy berúgás, ne egy vagy akár több apró, személyes konfliktus kapcsán kerüljön terítékre!
Valószínű, hogy ti másképpen látjátok, de igenis tartoztok nekünk -pályatársaknak és rajongóknak- annyival, hogy egy személyes feszültségen és/vagy ellentéten alapuló nézeteltérés miatt nem fosztotok meg minket magatoktól! (Legalább is még nem. Előbb-utóbb úgyis eljön az ideje, de még nem. És pláne így nem!) Igen, jól olvassátok. Nem tehetitek meg! Azaz megtehetitek, nyugodtan arcul csaphatjátok, cserben hagyhatjátok azokat az embereket, akiknek hitet, reményt, bizodalmat, esetenként megnyugvást, szórakozást, kikapcsolódást nyújtottatok. Megtehetitek. Aztán üljetek le egymással higgadtan, józanon(a szó szoros és átvitt értelmében is),minden vélt vagy valós sérelmet félretéve és tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy megérte e? Most, amikor -hála Istennek!- ébred a Magyar. Most, amikor táborunk -s ezáltal a ti rajongótáborotok is- napról napra növekszik. Most, amikor nagyobb szükség van rátok -és a hozzátok hasonló zenekarokra- , mint eddig valaha. Most, amikor zenétek, dalszövegeitek mondanivalója sokkal de sokkal aktuálisabb, mint korábban bármikor. Ezúton veszem magamnak a bátorságot és én is fölteszem a kérdést mindnyájatoknak együtt és mindnyájatoknak külön-külön is: -Megéri bedobni a törölközőt és cserben hagyni mindenkit (beleértve saját magatokat is)?
Ha a válasz igen, ám legyen.
Isten adjon nektek erőt a lelkiismeretetekkel való elszámoláshoz!
Maradok tisztelettel: Huszár Imre.