“A XX. század harmincas éveiben egy, majd a hatvanas évtizedtől kezdve egyre több cikk jelent meg, elsősorban amerikai magyar folyóiratokban, amelyek az Amerigo nevet a magyar Imre olasz változatának tartják, s ebből azt a következtetést vonják le, hogy az Újvilág, Vespucci révén, a magyar Szent Imre herceg nevét viseli. Az Imre eredhet a Henrik, latinosan Henricus névből, így hívták Imre herceg édesanyjának, bajor Gizellának a bátyját, aki II. Henrik néven német-római császár volt, s 1146-ban szentté avatták. Más feltételezés szerint s az amerikai magyarok közül többen ezt tartják helyesnek az Imre a türk Imir-Emir névből ered, ez latinosan Emericus. Ugyancsak amerikai magyar kutatók állítják, hogy a késői középkorban elterjedt volt Észak-Itáliában Szent Imre tisztelete. Ezt szerintük egy Firenze melletti templom oltárképe is igazolja, amelynek Szűz Mária mellett egyik mellékalakja Amerigo D Ungheria a magyar Szent Imre. Úgy vélik, Nastagio Vespucci 1451-ben született harmadik fiát ezen oltárkép alapján keresztelte Amerigóonak.
…Balogh Sándor amerikai politológus professzor, az Amerikai Magyarok Országos Szövetségének elnöke ugyanakkor meg van győződve arról, hogy az amerikaiak védőszentjükként tisztelhetnék Árpád-házi Szent Imrét. Ő immár közel húsz esztendeje fáradozik azon, hogy Szent Imre kultuszát Amerikában, de legalább New York államban elterjessze, s a magyar szentet példaképül állítsa az amerikai fiatalok elé.”
Amúgy nem elhanyagolható módon (a magukfajta történelemhamisítóknak súgom, akik nem tudnák!!!) Amerikát bizony IMRÉRŐL, szeretett ISTENHERCEGÜNKRŐL! nevezték el.
Szívszorító azonban a magunkfajtára nézve, hogy ennek az ördögfajzat klánnak (Habsburg!) még most sem a magyar irtásért kell pironkodniuk mintsem inkább a vérfertőzésekből adódó lényük lényege miatt.
Száz szónak is egy a vége, ahogyan glóbuszunk egészén – így Amerikában sem sikerült nyomtalanul eltörölniük a HUNMAG nemzetség rokoni szálait.
Ezért, ha valaki bármikor meri venni magának a bátorságot, a fáradtságot és hajtja is egy szemernyi kíváncsiság, felfedezhetnék, akkor annak még ma érdemes útra kelnie…
… a tucatnyi lehetőségek közül mondjuk Peruba.
Önmagunk bizonyosságára pedig, hogy azzzééé hízzon a májunk is! – térben és időben lehetőleg a szokásos turistafuttatókat se kerüljük el nagy ívben, mert babáim biz’ám, minden szeglet kincsesbánya!
Ezen, szembetűnő bizonyítékok ellenére se tagadjuk meg magunktól a titkos TA(E)N OK tudásához kötelezően járandó , köröket, kurflikat, TÁ(E)N cokat, ÍNvitálásokat, ÍZleléseket, békePIpálásokat , PÁLOSOKAT! barlangolásokat!, révüléseket se, ha már ennyire messzire repülhettünk SZERződő, vérszerinti rokonainkhoz TE RAM TU(DÓ)nk JÓ voltából!
Míg a tudósok világszerte egymásra licitálnak a Nazca vonalak eredetéről addig a kézenfekvő üzenet úgy húz(ódik) el mellettük mint zebrán a kéjmámor.
Ellenben az itt tapodó szemfüles nézegetők egyből megvilágosodnak.
A sivatagba fellelhető alakzatok egyrészről nem rajzok, hanem türemkedések vagyis TE RAM KÓDOK ami abszolút üzenetként a TÉ(Ü)R ELEM (TÉRÜLÉS-FORDULÁS!!!) az élet jelenlétét(IDE-ODA: FÉNYBŐL-FÉNNYÉ válás tudományát hívatottak hirdetni a MÁS SÍK világokból IDE LÁTOGATÓKKAL!
Fogalmazhatok úgy is, hogy egyszerűen (ÉGI SZERÜEN!!!) közöljük
(MAGUNKFAJTA a MAGUNKFAJTÁJÁVAL!!!), hogy
JELEN VAGYUNK!
Ismétlem: JEL ÉN vagyunk.
Vegyük is SZEM ÜGYRE a három legnagyobb SZEMbe ötlő kézmíves türemkedést: KONDOR – PELIKÁN – HÜLLŐ.
Hadd ne könnyítsek a megfejtésben… 🙂
Az az amatőr néprajzos aki a Titicacai tavon mély álomba merül és ezalatt a helyi népviseletben pompázó pici tündérek esetleg betakarnák egy pokróccal. Nos ébredéskor érdemes feltérképezni ennek a pokrócnak a szövési technikáján túl a motívumait is. Aki rokonságot vélne felfedezni néhány torontáli vagy Erdélyben őshonos jelképrendszerrel azoknak megint csak nem a szemükkel mintsem inkább hazug tanulmányaikkal van konfrontálódásuk.
De hadd ne segítsek ebben sem.. 🙂