Huszár Mária: Üzenet a nagyvilágba, magyar testvéreinknek.

Haza hívom, akit innen,
elüldözött a hatalom
azt is, kit a kaland-vágy vitt el ,
aki szabad és sikeres máshol lett.,
Vég-veszélyben van a haza!
Testvér segíts! Gyere haza!

Ezer sebből vérzik,
csonka Magyarország,
kihaló faj vagytok,
a képünkbe mondják.
Vég-veszélyben van a haza!
Testvér segíts! Gyere haza!

Dicső őseinket sorra kigúnyolják,
Szent István királyt lovas bohócnak mondják.
Erőnket, vérünket élősdiek szívják,
megcsonkolt testünket csonkán is gyalázzák.
Vég-veszélyben van a haza!
Testvér segíts! Gyere haza!

Ti, akiknek álmaik
még ma is vissza járnak,
segítsetek, elfogyunk már,
szüksége van rátok a Magyar Hazának.
Vég-veszélyben van a haza!
Testvér segíts! Gyere haza!

A vén öreg Dunának,
a szép szőke Tiszának.
habjai üzenik, most is vissza várnak,
az út mentén ma is fakeresztek állnak.
Vég-veszélyben van a haza!
Testvér segíts! Gyere haza!

A Kárpátok azt súgják,
a néma éjszakában,
hogy amíg magyar él széles e világban,
ne csüggedjetek- csak üzenjetek!
Vég-veszélyben van a haza!
Testvér segíts! Gyere haza!

Magyar jajt sodor a szél,
halld meg Ausztrália, Afrika, Amerika,
egy ősi nép ,mely egyre fogy
élet-halál harcát vívja.
Vég-veszélyben van a haza!
Testvér segíts! Gyere haza!

Te, ki messzi idegenben,
olykor a honvágytól gyötörve,
szabadságot, igazságot találtál,
csak országot cseréltél, nem hazát!
Vég-veszélyben van a haza!
Testvért segíts! Gyere haza!

Mert a magyar bárhol él,
mindig magyar marad,
a széles nagy ég alatt
hazája csak egy van, itt a Kárpátok alatt,
Vég-veszélyben van a haza!
Testvér segíts! Gyere haza!