Olaszliszka után a kiskunlacházi szörnyű tragédia felébresztette sok igaz magyarban azt a régi érzést, hogy hosszú idő után ismét össze kell fogni. Ha ezt nem tesszük meg eltűnünk a térképről, felfalnak minket az életre valóbbak. Belénk nevelték, hogy ne merjünk kiállni az igazunkért, ne segítsünk a másikon, ha bántják. Hórák Nóri kegyetlen megölése, megerőszakolása, sokunk szívét megsebezte. Nem akarjuk, hogy egy következményekkel nélküli országban éljünk tovább! Tatárszentgyörgyön ott volt a hatalom, le lettünk rasszistázva. Olaszliszkán, Kiskunlacházán már nem volt fontos megjelenni, hiszen “csak magyar ember halt meg” ! A pártoknak csak addig vagyunk jók, amíg szavazunk rájuk. A parlamentben egységesen megvédték a képviselők a számla nélküli juttatásukat, igaz adtak hozzá egy másik jogi csűrcsavart. Ebből elég volt nekünk kisembereknek, akik eltartják ezt a rohadt országot. A két tragédia több szervezetet, pártot egy új út felé irányít, ahol a magyarok összefognak, és megvédik jogaikat, testi épségüket, mint Magyarországon, mint Brüsszelben!