Egyik kedves olvasó (Balage74) írásával kapcsolatban jutott eszembe, hogy nemcsak bérből, de bizony a mostanában oly gyakran utalt álláskeresői juttatásból sem igazán rózsás a megélhetés. Tavaly októberben lettem munkanélküli, 44 évesen, három gyermekkel (két nagy- és egy kiskorú), egyedülállóan, és nőként. Több mint 20 éves szerkesztőségi gyakorlattal, és 2 éves Onkológiai Osztályon eltöltött adminisztrációs munkával a hátam mögött elkezdtem munkát keresni. Hajnalban kávé mellett üldögélve böngésztem a hirdetéseket, küldtem önéletrajzokat naponta vagy húszat-harmincat, az eredmény siralmas volt.

99 %-a a megkeresetteknek válaszra sem méltatott, a maradék koromra, kiskorú gyermekemre hivatkozott az elutasításnál. Volt olyan is, ahol minden pontban megfeleltem, de már az első rostán kiestem (indoklást lásd. fentebb), megtetézve azzal, hogy hiába a gyakorlat, ha nincsenek meg a grafikusi… stb. papírjaim. Letelt a három hónap, az addig sem magas munkanélküli pénz leolvadt 34 ezer forintra, ehhez jön még ugye a 13 ezer forintos családi pótlék. Ha ezt összeadjuk, majd levonjuk a banki kezelési költségeket, 44 ezer forintból kell gazdálkodnom havonta. Fejem felett lebegett lakásom árverése. Hiába dolgoztam napi 8 órát annó, plusz még itthon is, a díjtartozások növekedtek a csillagos egekig (megjegyezném, hogy a havi rezsi veri a 100 ezer forintot, amiből mióta mérős-fűtést bevezették, “csak” 62 ezer a meleg ára). Saját panellakásom, mely nem egy hatalmas hodály, veszni látszott. Nem költöttem luxuscikkekre, 20 éve nem nyaraltam, még belföldön sem, nincsenek hatalmas igényeim, ha az evés nem számít annak. Lakásom holnapi árverését banki kölcsönnel úsztuk meg (talán nem részletezném mostani banki kölcsönök “előnyeit”, amivel 25 évre eladósodott a fiam), a mai ingatlaneladási helyzet miatt más megoldás nem jöhetett szóba.

Ma már túlvagyok a hirdetésböngészésen, reményem sincs, hogy állást találjak, és fogalmam sincs, hogy abból a 44 ezer forintból hogyan tudom kisakkozni a számláimat hó elején.

Kedves parlamenti képviselők, van Önök között egy vállalkozó szellemű emberke, aki megpróbálna megélni egy hónapig ennyi pénzből? Én szívesen elcserélném jelenlegi “pozíciómat” valamelyikükével. Csak egy hónap… Egyetlen hónap… Senki? Pedig itt aztán megmutathatná, hogy én vagyok a hülye (no és persze sokan mások, akik velem egy cipőben járnak), és igenis el tudja tartani a családját, sőt, még maradna is belőle! Nagyon kíváncsi lennék rá, hogyan csinálná!

Szebb jövőt!