A díjkiosztón történt, hogy a díjak átadásakor az egyik csapat “Kunhegyesi mentők” csapata sikeres szereplése után átvehette a díjat. Megköszönve a részvétel lehetőségét a csapat képviselője egy verset mondott el a közönségnek. A vers felfokozta a hangulatot a közönség köreiben – akik végig mély csendben voltak – hogy vastapssal hálálták meg a megható előadást, és a verset, amely a borról, hazaszeretetről, a magyarságról, a reményről szólt.
Ez olyan hatást váltott ki a közönségben, hogy elkezdték énekelni a magyar Himnuszt. Természetesen a rendezők nem igen tudták kezelni a dolgot. Pláne meg a jelen lévő MSZP-s ogy.képviselő. Ez még semmi. Ezután a Székelyudvarhely csapata mint győztes ment fel az emelvényre, akik ugyancsak egy szép köszöntővel rukkoltak elő. Ezt a közönség meg sem várva a Székely Himnusz eléneklésével hálálta meg. Végezetül a “szeressük egymást gyerekek” régi sláger eléneklésével zárult az eredményhirdetés.
Szép este volt. Jó volt arra a pár percre magyarnak lenni! És mindez spontán! A kiadott műsortól eltérően.
“ricsitibi”