Adjon az Isten?????
Szebb jövőt?????

“hazafiak”!
Ezt nem elég kérni! Ezért tenni is kellene valamit. Pontosabban, ezért mindent meg kellene tenni.

Tegnap szétküldtem sok száz címre egy levelet, aminek az egyik lényeges eleme az volt, hogy a kialakult vészhelyzetben, mindenki tegye fel magának a kérdést:
“Hajlandó vagyok e, képes vagyok e a Hazámért, a Nemzetemért akár az életemet is föláldozni?”

Azóta csak a néma csend.
Kaptam ugyan egy választ, amiben az általam ismert ifjú harcos hazafi azt kérdezte tőlem, hogy felnevelem e majd én a gyerekeit?

Csak annyit válaszoltam neki, hogy “a ‘Te válaszod. NEM. Semmi baj. Neveld csak a lurkókat, mert az szent dolog.
Csak soha többé ne írd a leveled végére, hogy szebb jövőt.

Magamnak a következőt válaszoltam volna:
Van egy sorrend, amit be kell tartania, soha nem lehet felcserélnie egyetlen tisztességes embernek sem. Egyetlen hazafinak sem. Különösen egy harcosnak nem.
Ez pedig így hangzik:

ISTEN. HAZA. CSALÁD.

HA AZ ELSŐ KETTŐÉRT NEM TESZEL MEG MINDENT, AKKOR SEMMID NEM LESZ. A CSALÁDOD IS BÁNJA.

Folytattam volna ekképpen, a magamnak adott választ:
Kedves harcos, hazafi! Ha úgy hozná a sors, hogy a Hazáért az életedet adnád, a gyermekeidet majd felnevelné az anyjuk. Egész életükben büszkék lennének az apjukra, aki hősként, az életét is odaadta értük, mindannyinkért. Azért a bizonyos szebb jövőért, amit “harcosként” minden köszöntésében oly sokszor kunyerált a Jó Istentől.

Kedves akárki! Ha te nem így gondolkodol, akkor sem hazafi nem vagy, sem harcos.

Más érdemi válasz nem érkezett a felvetésemre.

Vass István