Sokan úgy gondolják, hogy ha valamiről nem tudnak, akkor azzal kapcsolatban fel vannak mentve minden kötelezettség alól. Ezért maradnak el a tényfeltáró, igaz statisztikák, hisz akkor fel lenne tárva, és attól kezdve kötelességünk foglalkozni vele. A hír, amit megosztanék Önökkel, az a következő. Nem kell mindig arra a hullámra rákapni, amivel a többség foglalkozik. Vagy ha már ezt tesszük, akkor segítsük a többieket ne egysíkúan látni, hanem szélesebben és többdimenziósabban. Most mindenki az “enyingi cigánybűnözéssel” foglalkozik. Nézzük meg egy kicsit közelebbről. Mindenki tudott és tud róla, hogy minden mögött a pénzt kellett volna keresni, semmi mást. És minden ami ezzel kapcsolatban a továbbiakban meg fog történni, előre megírt lesz. Az enyingiek fel fognak áldozni pár embert maguk közül, hogy a többi továbbra is végezhesse a “dolgát”. Addig is biztosítják majd a “sarcból” a családja további megélhetését. No de, a dolognak az én részemről nincsen vége, mert amit felvetett, és évek óta felvet ezen kérdés, és orkánként tombol végig országunkon, nem a bűnözés alapjainak szociális megoldása, hanem úgy anblokk a szociális megoldás. Mert Magyarországon sokan vannak ám a társadalmi norma alatti színvonalon, s mégsem bűnöznek. Egy példát hadd meséljek el arról, hogy lehet Magyarországon ellehetetlenülni, kirekesztetté, stigmanizálttá válni. Az állam hozott egy rendeletet arról, hogy milyen végzettségek alapján lehet bizonyos munkákat elvégezni. Ebből kifolyólag egy család, egyszem fenntartója, már nem végezhette tovább azt a munkát, amiről csak középvégzettsége volt. Pénze nem volt arra, hogy továbbtanuljon a saját költségén, ezért vállalkozása tönkrement. Vidékre költözött a fővárosból, ahol idegen, kirekesztett. Ezt a házát “elvitte az APEH”. Munkaügyi ellátásra nem jogosult, és már fél éve várja azt a végzést, hogy mikor szűnt meg a vállalkozása, mert anélkül nem is regisztrálható munkanélkülinek. Biztosítási jogviszonya nincs. Beteg, de nem mer orvoshoz menni. Munkahelyet nem kap, mert “öreg”. És ezt meg is mondják neki. Gyermekei ösztöndíjából él, (még egy kiskorúval,) mert ők kitűnő tanulók az egyetemen. Ezen családfő öt szakmával rendelkezik, így továbbtanulási programba nem kerülhet fel, ezt előre közölték vele. Egy hónapja nem fűtik a lakást, amiben élnek, mert elfogyott a fájuk. A településen élő egy-két jóindulatú embert, aki tartja velük a kapcsolatot, a többiek megszólják. Kérdem én, ki a diszkriminált, az asszimilált, és ki az, akire az integráció vonatkozhat. Az ENSZ szerint a társadalmi integráció egy olyan mindent magába foglaló irányzat, melynél a társadalmi integráció egyenlő jogokat és lehetőségeket jelent minden emberi lény számára. A társadalmi integráció ellentéte a kizárás. A középfokú végzettségek kizárásával több kényszervállalkozó ment tönkre, mint ahogyan azt gondolnánk, bár élete végéig élhetett volna belőle, és még adót is fizetett volna. Az állam a munkanélküli regisztrációt, előző papír halmok beadásához köti, ami viszont alapja a szociális keretbe való jutás lehetőségéhez, valamint a munkalehetőségekhez való információjutáshoz. Egészségbiztosítás nélkül pedig nem lehetséges az esetleges leszázalékolási kivizsgálásokon való részvétel. A becsület, a hit, az erkölcs, és az igazság nem kifizetődő tulajdonság a mai társadalmunkban? A felülről semmit nem remélő, váró társadalmak, önnön pusztulásukat idézik elő, ha nem alulról építkezve teremtik meg sürgősen a növekvő szolidaritást és a kölcsönös identifikációt. A társadalmi integráció ugyanis nem más, mint az emberi kapcsolatok egy létező strukturális mintája, vagy legalábbis annak kellene lennie. És amíg sok mindent integrálunk ebben az országban, addig ellen-integráljuk önmagunkat.