Sem a rendőrség, sem az országgyűlés nincs a helyzet magaslatán. Az előbbit meg is lehet érteni, mert a folyamatos elvonások és leépítések, meg jogszabályi megkötések mellett, még annak is örülnünk kell, ha néha a gyorshajtókat, vagy az ittas vezetőket elkapják, a bűnözőket már nem is kérjük rajtuk számon.

Viszont honatyáink tehetnének a polgárháborús helyzet, és hangulat ellen, de őket meg nem érdekli, egészen addig, amíg valamelyik képviselő családtagját meg nem támadják, lányát meg nem erőszakolják, akkor talán majd hajlandóak lesznek foglalkozni a kérdéssel.

Addig viszont mindent el kell hallgatni, a szőnyeg alá söpörni, és aki ki meri mondani az igazat (valós statisztikát mer vázolni) azt el kell távolítani. S a segílyből, meg bűnözésből (lopás, rablás) élő népcsoport pedig vígan röhög a tisztességes emberek képébe: hogy minek dolgozol Te marha, amikor munka nélkül is meg lehet élni.

A szórakozóhelyeken, vagy az utak mentén pedig hordává (csürhévé) alakulva gyilkolásznak bárkit, akiket csak akarnak. Meddig hagyjuk és tűrjük ezt? Mikor mehetnek ki este nyugodtan lányaink és fiaink az utcára, vagy szórakozni? A szülőknek meddig kell fent maradniuk hajnalig, hogy vajon hazajön-e a gyerek a diszkóból? Miért nem állhat meg senki egy közúti baleset után segíteni, anélkül, hogy a csürhe nem rugdosná halálra? Miért nem ünnepelhet senki egy győzelmet békésen, nyugodtan sehol, anélkül, hogy a réti négerek beléjük ne kötnének?
S mi meddig tűrjük mindezt? A rendőrségünk tehetetlenségét, az országgyűlés impotenciáját?

A Magyar Igazság és élet Pártja Ifjúsági Tagozata szorgalmazza a csendőrség visszaállítást a rend és fegyelem fenntartása érdekében.

Marian Cozma nyugodjon békében.

MIÉP IT elnökség.