A Transparency International (TI) nevű nemzetközi szervezet, évről-évre mindig decemberben és éppen 9-én tart korrupció-ellenes világnapot.
A mi “erkölcsös” politikai osztályunk ebben a kategóriában szinte verhetetlen. A legfelső réteg umbuldáiról szinte semmit sem tudhatunk meg, oly annyira összezárnak, viszont a cigánycuslág-kolompár 17 milliócskája és Gál György (SZDSZ) 700 milliós vagy 1, 6 milliárd forintnyi károkozása lefoglalja a publikum idejét és energiáját. Ez a színház tehát a figyelem elterelése is.
Az előadás közben az igazi nagy halak kiszippantják az országból a tőkét, kiviszik a profitot ezzel lehetetlenné teszik a mocsárból való kiemelkedésünket és ráteszik a kezüket mindenre, ami csak érték itt magyarhonban. Ezen állításom azonban, már az összeesküvés elmélet kategóriájába tartozik, fogja mondani a jól fizetett sajtómunkatárs és közben “jól megfelelve” igyekszik nevetségessé tenni mindent, ami a magyar érdekről szól.
Ha azonban a politikai színház függönye mögé pillantunk, akkor időnként, még az ügyészség is leleplezi az SZDSZ vállalkozóit ! Nézzük csak mit ír Gálról az ügyészség: A vállalkozó több önkormányzati bérházat akart áron alul megvásárolni, majd off-shore cégek közbeiktatásával rövid időn belül külföldi befektetőknek eladni, akik érdeklődtek az értékes belvárosi területen álló házak iránt. (Vajon kik állnak az off-shore cégek mögött? Fel lehetne ezt deríteni, s fel is fogják?)
A hivatali visszaélést, hűtlen kezelést, közokirat-hamisítást, pénzmosást és adócsalást csupán három mellékszereplő Gyurika művelte: Gál, Nagy és Hunvald. Tudjuk, hogy nem ők a nagyhalak! Utóbbi persze polgármester és az MSZP országgyűlési képviselője! (Nesze neked hatalommegosztási elmélet, foroghat a sírjában Montesquieu!)
Az ilyen és hasonló történetekről lehetne népszerű és pénzt hozó könyvsorozatot írni a Gripenektől az autópályákig címmel, s rögtön beleférnék az erkölcseiről híres csapatba, mert akkor nekem is csak a pénz lenne a fontos. A szkíta-magyar lelkiségűeket persze nem viszi rá a lélek, pedig a közbeszerzések, hivatali ellenőrzéssel visszaélés, célzott állami megrendelések, Király utcai házak százmilliós csalafintaságáig – megérné a fáradságot.
Csakhogy ezek a hazai korrupciós mechanizmusok nagy része már elavultnak minősíthető a nyugati demokráciákban és ott már állami intézményekben (pl. a munkaügyi felügyeletnél) nem divat a korrupció, helyette az EU intézményeiben szaporodott el – vélhetően azért -, mert ott nagyobb a lehetőség és a kufár szellemiséggel megfertőződöttek inkább oda csoportosulnak.
(Részleteket továbbra sem tudni a Munkaügyi Főfelügyelőség vezetőinek ügyében, de egyelőre rács mögött maradnak. A Nemzeti Nyomozó Iroda attól tart, hogy ha a vezetők szabadlábon védekeznek, eltűnhetnek bizonyítékok, vagy megpróbálják befolyásolni a tanúkat.) Vajon a Főfelügyelőség vezetői milyen viccet engedtek meg maguknak, hogy ilyen könnyen lebukhattak? Talán nem fizették be a kötelező részt?
A tudatos politika arra törekszik, hogy minél jobban meghúzva a köznép nadrágszíját, egyre többen próbáljanak megélni úgy, hogy közben erkölcsi tartásukat is feladva leamortizálják önmagukat azért, mert meg kell valahogyan élniük. A csúszópénz, a kizsarolt borravaló, az orvosi hálapénz és a pályázatnyertesség esetén járó feed-back mind-mind valóságos visszacsatolás az kiinduláshoz azért, hogy a hiba naponta kiküszöbölődjön. A hiba viszont a rendszerben van, tehát valójában a rendszer leváltásával, a közgondolkodás átalakításával lehetne segíteni rajta. Amíg a közgazdaságtan nyelvezetéből és gyakorlatából nem törlik a neoliberális dogmákat addig ez a természetellenes gazdaságeszme nem változhat alapvetően, és a létveszély felismerése a politikában sem lesz valódi változások elindítója.
Meg kell tehát állapítani, hogy:
Az erkölcs és a tudás szorzata a politikai osztályok környékén nulla. A köznép viszonylatában mindez matematikailag sem értelmezhető – mert ők nagyrészt, a gondolkodást terrorizáló médiumok áldozatai lettek -, de a politikai osztállyal szemben az valószínűsíthető inkább, hogy a köznép mutatja fel majd a végeredményt. A (TI) szervezet célja az volt, hogy egy napra korrupciómentessé tegye a világot, s közben pedig elgondolkodhatnánk azon: hogyan is jutottunk idáig?
Csak mi magyarok döbbentünk rá arra, hogy a rendszer alapjaiban romlott és javíthatatlan? Ha így lenne, akkor nem lenne probléma Athénban. Mert a görögök szerint éppen úgy, mint a hazai tüntetők szerint: ingyen ebéd valóban nem járna senkinek, de ingyen gazdagság sem! A görög társadalomnak már régóta elege van az álságos demokráciából és most nem a cserépszavazás korában elkövetett csalafintaságokra gondolok, hanem a mai hatalmi elit arcátlan és pénzéhes hazudozásaira, sőt magára az intézményesített csalás rendszerére, amely nem csak nálunk lepleződött le, hanem az uniós jó tanuló Görögországban is.
Budapesti alibi-demokrácia ugyanazon az intézményesülten korrupciós úton jár ahol az athéni, azaz gerjeszti az anarchizmust, s lejáratja a jogállami-demokrácia intézményrendszerét, sőt magát az államot is. Görögország az 57. a legkorruptabb államok listáján, tehát ebben (papíron) bennünket is megelőznek 10 helyezéssel.
Az ingatlanpanama ott is az egekig ér, de ott legalább mondott le miniszter (Ő megtette!) azért, mert a felesége – közjegyzőként – belekeveredett. A közszférában ott is hihetetlenül alacsonyak a fizetések, így a közalkalmazott dolgozókat is rákényszeríti a kormány a korrupcióra.
A nemzetközi pénzvilág előretolt állásai – a multi cégek – ott is gyalázatosan viselkednek és teszik tönkre a gazdaságot, ám ott sincs politikai bátorság szembenézni a tényekkel, s változtatni az eddigi gyakorlaton, mert azok a politikusok is foglyai a pénzhatalomnak.
A görög ifjúság és az értelmiség is elhagyja a hazáját, s -vendégmunkássá lesz -, mert nem látja a kiutat a globalisták és helyi kiszolgálóik szorításából. A hasonlóság a két ország között abszolút kézenfekvő. A politikai osztály tagjai mindkét helyen színházi hazugságállamot valósítottak meg. A görögök az eurózónába hazudták be magukat, a magyarok a hamisított ál-alkotmány “jogszerűségébe”, s ezzel a valódi alkotmányosság nélküli politikai váltógazdaságba. A görögöknek sikerült olimpiát rendezni, de ezt is átszőtte a korrupció és így csak örülhetnénk, hogy nálunk csak a Gripenektől az autópályákig terjedt el a korrupció. Azonban csak nehezen vesszük észre, hogy a mi hazugságállamunk már szinte teljesen kiárusította a közvagyont, – ami most – a gazdasági válság időszakában mozgásteret biztosított volna a közjó érdekében működő államnak akkor, ha az a valóságos funkcióit látná el.
A szélsőbaloldali görögök csak mostanában értették meg azt, amit a szélsőjobboldali magyarok már régen tudnak. Vagy nem is ők a szélsőségesek, hanem a két hazugságállam politikai osztálya? A magyarságnak – mint minden más nemzetnek értékét – erkölcsének és tudásának szorzata adja meg. Meg kell vizsgálnunk, hogy hol is tartunk?
Vagy ahogy a költő írta: föl kéne szabadulni már!
Dr. Bene Gábor S.