A megemlékezés első aktusaként a főszervező, Szíki Károly krétával az elesetteket ábrázoló grafikát rajzolt a kövezetre és gyertyát gyújtottak az ábrák fölött.

Rövid beszédében úgy fogalmazott, hogy kíméletlen következetességgel kell emlékezni advent idején, a harcos Krisztusra várva, figyelmeztetni a szegfűs koszorúkat idehozókat, hogy az ő helyük a “vezeklés asztala” mögött van, mindaddig, amíg nem kértek bocsánatot a tömeggyilkos párt utódai. Szíki többször is hangsúlyozta, hogy nekik nincs helyük ennél az emléktáblánál, még akkor sem, ha az ifjú kommunistáikat küldik el szép koszorúikkal.

A bevezető szavak, majd a Himnusz eléneklését követően az 1956-os események élő résztvevője, Czipczer Ottó mondott emlékező beszédet. Többek között idézte a sortűzben meglőtt Bóta József vallomását, azt hogy hogyan terítették le 11 lövést kapott testvérét, s hogy hogyan sebesült meg ő maga is. Az akkor történtek adatait citálva elmondta, hogy 9 halottja és 30-40 sebesültje volt az eseményeknek, és mint fogalmazott, az-az egészben a tragikus, hogy később, amikor a földi bíróságnak kellett volna ítélni a gyilkosok felett, az nem talált gyilkosokat, mert “az igazság házáról leesett az i betű”.

Apus
Eger