Engem is elért az év végi hangulat…sokat fáradoztam idén ezért szeretnék most már pihenni a családommal együtt lenni, és nyugodtan, békében várni az új esztendőt. Milyen csodálatos is lenne…de mégsem az.
Mégsem az mert van valami ami nem jó.
Van valami az emberek szemében… a hangjukban… a lelkükben. Érzem a feszültséget ami átjár mindent, és megfertőz mindenkit. Hisz érezzük és tudjuk, hogy egyre jobban betegszünk, és ennek következményeként emberéletek mennek tönkre, családok szakadnak szét, barátok vesznek össze, és még sorolhatnánk.
De van egy gyógyír csak nem vesszük észre. Hiszem, hogy a szeretet, a lélek ereje az ami képes átlépni anyagias dolgokat.
Sokkal szebb lenne a napod: Ha kapnál egy mosolyt. Ha segíthetnél mások gondjának megoldásában. Ha megállnánk beszélgetni egymással emberi hangon. Ha félre tennénk olyan problémákat amikről tudjuk, hogy butaságok. Ha türelmesebbek lennénk egymás iránt. Ha előrébb helyeznénk egy kicsit a közösség érdekét. Ha adnánk másoknak is.
Mindezek nem lehetetlenek. Nem kellene mást tennünk csak egy csipetnyivel jobban hallgatnunk arra amit a szívünk súg. Hiszen szívével lát jól az ember.
És kitudja, talán megértjük, hogy ez lesz az első lépésünk előre. Ez lesz alapunk az újbóli felemelkedéshez.
Ez az egy szó, ami hatalmas erőt hordoz magában.
Szeretet.
Tisztelettel:
Nomen est omen.