Én egy radikális kisgyerek vagyok, ezt mondta az igazgató bácsi, mert behúztam a Kovács Pistikének, amikor meg akarta verni a tanár nénit az egyese miatt. /Ugyanis sutyiba kokózik a Pistike, és azt mondja, az apukájától lopta./ Nem büntettek meg, mert hiperaktív gyerek vagyok a családi körülményeim miatt.
Azért tessék lemondani, mert mihelyt valamit tetszik mondani, rögtön gyengülni kezd a forint, és a családom minden tagja egyre idegesebb emiatt. Tegnap disznót vágtunk, amikor az apukám azt mondta, hogy kamatvágás volt, erősödik a forint, amit nem is értettem. Utána az anyukám mondta, hogy megint gyenge a forint, mert írni tetszik a blogba. Most reggel megint erősödik a forint, tehát ne tessék sehol sem beszélni, és akkor így is marad.
Azért fontos ez, mert a rokonságom, az egész család nagyon ideges, amikor beszélni tetszik, nemcsak a forint. A nagynéném jelenleg kórházban ülősztrájkol, és a széfeket kell neki majd eladnia másodállásban. Az unokabátyám postás volt a közeli faluban, de megszűnt a posta, és most egy standon árul zöldséget feketén hébe-hóba. Az apukám vasutas volt, de megszüntették a szárnyvonalát, és most házakat vakol feketén, mert fizetnünk kell a törlesztőrészleteket. Az anyu nagyon ügyesen beosztja a forintjainkat, amikor erős, de azt nem szereti, ha gyenge, mert nem kap érte semmit a boltban. Mi hárman vagyunk testvérek, sajnos a tesóim is radikális kis kölykök, állandóan üvöltöznek otthon, sokszor még dobálóznak is mérgükben, ha nincs kész időben az ebéd.
A nagyi állandóan az orvoshoz jár, de sajnos összevissza küldözgetik vizsgálatokra az ország egyik végéből a másikba. A múltkor három napig nem jött érte a mentő, így szekéren vitte el a nagyapám Pestre, de mire odaértek, megszűnt a kórház. A nagyi nekünk szokta adni a 13. havi nyugdíját, és abból karácsonyozunk, de most azt hallotta, hogy azt is el tetszik venni tőle. A nagyapa nyugdíja nagyon kevés, mert a téeszben dolgozott, de azt is ellopták tőle. Most egy kis földje van, csak sajnos onnan is ellopják a terményeket, ezért nekünk kell őrizni, mert a faluban nincsenek rendőr bácsik, és a szomszédos falvakból is mindig Pestre kell nekik menni, mert vigyázni kell nekik a miniszterelnök bácsira. Ezért sajnos év végén megbuktam, de ezt biztos meg tetszik érteni, hiszen a bácsinak is vannak gyerekei. Majd bepótolom, csak az a baj, hogy most tankönyvem sincs. A mi falunkban sajnos mindenki egyre idegesebb, nemcsak a szüleim, nagyon kevés bácsi jár el dolgozni, és még iskolánk sincs, /hál’ istennek/ mert bezárták, biztosan azért, mert olyan rosszak voltunk.
Az anyu bizony sírt is a múltkor, amikor az Operában tetszett lenni, mert nem tudta kifizetni a fűtés- és a villanyszámlát. Ma tehát semmi körülmények között ne tessék elmenni az Operába vagy legalábbis ne tessék beszélni, és akkor jó erős lesz a forint.
És akkor majd veszek nyalókát én is, és adok belőle a miniszterelnök bácsinak is. Jó?
Angyalka /Így hívnak a jó természetem miatt!/