A Fiuk gyülekeztek hozzánk szombaton. Én Kis Géza párja vagyok és egyetlen nő voltam a bulin. Szófogadó rendes osztály ez a 63 éves csapat. Egymás szavába vágva mesélték a múltat. Volt ugyan akik nem nagyon ismerték meg egymást 44 év távlatában, de azért sikerült. Én mint kivülálló nem akarok kivételt tenni, hogy nem irok mindenkiről, de ezt bocsássák meg nekem. Megemliteném Virág Misit a /mókamestert/ , hát azt mondják, Ő nem változott . Nagyon sokat nevettünk.
Készitettem Nekik finomságokat, Bográcsban főtt csülkös bablevest, sok sütit, mindenféle italt, kávét, gyönyörüen feldiszitett hosszu asztalon, melytől láthatták a szemük előtt kanyrgó Duna-Őfelségét a Dunakanyart, és reggelre egy méteres hidegtálat, ugyanis voltak akik itt töltötték az éjszakát. Éjfél tájban megjelent Nagy Feró az osztály híressége. Hát Ő is megvan áldva beszédkészséggel, és jó humorral. Ő csak a fellépése után tudott csatlakozni. Van olyan osztálytárs, aki már sajnos nincs közöttük, van aki külhonban él.
Mindenesetre ennyit megér, hogy ez a tizenkét ember végre 44 év után újra egymásratalált. Ezt követte, hogy Kis Gézát szeptember 27-én a Mátyás-templomban vitézzé avatták, a kis csapat ott volt a szertartáson, és ugy látszik, feléledt bennük a régi események ujratárgyalása. Én boldogan néztem Őket.
Várjuk a folytatást. Üdvözlettel: Visnyei Erzsike