Feledékeny világban élünk, de nem tudjuk a miérteket, az okokat és az okozatokat. Előbbieket nyilván ezért nem tudjuk elfeledni sem. Megnyirbált hazánkban egyedül a visszhangok nem halnak el, csak körbe-körbe járnak , mint egy helikopter rotorja.
Mint egy gatyamosodában,úgy mossák össze a radikális sajtó minden szereplőjét egymással, mert hát nem véletlenül tartunk itt. De ha már itt tartunk, és általánosítunk, a mindig láthatatlanokat illedelmesen szó nélkül hagyjuk, akkor tartunk valahová. Térvesztésünk folyamatos és látható, legalantasabb és primitív érzelmeinket mérlegre helyezzük, miután valakik felszították.Miután valakik felszították…. Bújtatott birkasággal vádolnak tehát valakik, mert valakik azt gondolják, hogy bizony mindenkit a radikális sajtó “szít”.Mindenkit szítani kell. Rossz, aki rosszra gondol, és azt is egyre nehezebb felfogni, hogy vannak, akiket a hatalom irritál, bőrükön érzik annak következményeit. Mert következményei a véget nem érő okoskodásoknak, a ….felületes médiaalapú ,könyvelésszerű ítéleteknek is lesznek, persze leszámítva a csak tiszta forrásból elvet, mert hát székely ingben már nem is látható a zsidó média zsidósága.
Mert milyen tisztelet az, egy nemzetnek akár önmagával szemben is, amiben kommunista gyilkosok flangálnak széltében hosszában hazánkban, miközben annyi az ötvenhatos, hogy már érthetetlen az, miért nem vertük az oroszokat az Uralon túlra, anno….
A mérleg serpenyőjében garantált az igazság ,ha magát székelynek valló legszékelyebb óhajtja egy rohammal bevenni a nem is magyar nemzeti bankot. A lehető legszékelyebb nyilvánvalóan a nem is evilági világbankot támadná meg. Tényleg, “miért nem vonul elé”…? Jól működik a zsidó média, fosztogatják a Volgákat, és nem osztogatják a Mercedeseket és nem Moszkvában, hanem Oslóban.
Egyetlen nemzeti vezető sem mondta, hogy a rendőrséget kell megtámadni. Egyetlen eseményen sem. Szóval nem osztogatják, hanem fosztogatják, kérem alássan. Soha sem kerül a mérleg kiadási oldalára, miután valószínűleg kettős és álszent könyvelőkkel állunk szemben, hogy vannak bizonyos alapjogok, melyek bomber dzsekiben is megilletnek bennünket. Én szegedi vagyok, nem székely, és attól nem leszek székely, ha székely inget veszek, kínai előadásból. Szánalom, de tény.
Nem azonosak a tenni akarók és a valóban cselekvők, meg a dolgozni akarók és a valóban dolgozók. Ezek összemosása egy nyikorgó mérlegen valóban fárasztó és már unalmas. Kérem szépen, minket mindig megtámadott a “köszöni jól van” hatalom politikai rendőrsége, amin nem segített a betyárruha sem.
“Szüntelen zavargásainkat” nem mi közvetítjük, és nem is mi óhajtunk liberális mázt húzni a radikális média, igenis tisztességesen, önfeláldozóan, saját zsebből dolgozó munkatársaira, csak úgy mellékesen. Itt egy portált leszámítottam a a bevételi oldalról. Ezeket a kisbaltások felé is a zsidó – cionista média közvetíti, látom, eredményesen. Mindennemű nemzetszeretet szélsőségesség napjainkban, talán ez is az egyik ok. Az okozatok előtt.
Az általam tisztelt és becsült csőcseléket nevelték valakik. Valahogyan. Tegyük mérlegre tehát azokat is, akiket ismét neveltek valakik, és akik a drogok, a másság,az erkölcsi mocsok felé vették az irányt. De kik nevelték azokat az időseket, akiket meg sem szabad említeni, még akkor sem, ha az ötven kilós táskát cipelő jól nevelt és köszönni is tudó fiatal gyerekeket úgy söprik le a buszról felszállás közben, mint egy parasztgazda a krumplibogarakat. Azokat a fiatalokat, akik nem voltak se munkásőrök, se kommunisták. Szégyenükre ötvenhatosok sem,és még nagyobb szégyenükre még székelyek sem.
Minden bontással járó építkezés előtt lesznek törmelékek, bár ezt sokan vitatják. Vannak ugyanis olyan megrendelők egy építkezés folyamán, akik kikötik a kőművesnek, hogy ne legyen a munkák alatt por. Az nem igaz, hogy úgy ,nem lehet megcsinálni… szokták volt mondani nagy moralistáink.
Mérlegen tehát a népmese és a nemzeti rock. Mint a székely ing és a bomber dzseki. Igaz, volt már mérlegen a kő és a géppisztoly. A meglincselt ember, és az égő kuka is. Az idős és a fiatal. A mi időnkben bezzeg, és a jelen jellemzői is. Milyen igazságos is ez… Esküszöm, holnap elolvasom a Minden napra egy mese című könyv ide vonatkozó passzusait, de halkan. Csak nem fogok kiférni az ajtón, annyival leszek nagyobb hazafi. Na ettől félek. Nem kicsit, nagyon.
Állandóan harci riadót fújnak Őseink, mert bizony vannak nemzeti ünnepek, csak a hatalom alkalmaz embereket, akik átadják a helyünket a trolin. A cigányoknak, a szidóknak, a kínaiaknak, meg a nyugdíjasoknak. Ehhez kétség sem férhet. Akinek esetleg nem telik trolijegyre, az jelentkezzen könyvelőnek. Majd hazamennek….
Haza, a nemzet várához, mely már idegen tulajdon. Engedélyt kérnek, hogy letehessék “valamilyüket” megemlékezésül, és kapnak kis cr-gázt. Meg vagy másfél évet. Megfoghatják egymás kezét, ha a gyorskötöző elég hosszú, ingben és gatyában.
Írta : Markó Zoltán
saman
Beküldte: Markó Zoltán
saman
A ruházatomról a kínai diszkont gondoskodott.
A szállításomat a MáV végezte.
Médiapartnerem a radikális média volt.
Reklám.
(metált szereted?)