Én már sokadik felháborodásom után, a divatnak engedelmeskedve írom a nyílt levelemet. Ismét nem tudtunk megfelelni sem Önnek, sem az otthonülőknek.
Ismét nem tudtunk leváltani egy rendszert, mert ismét nem az volt a cél.
Mi a Demokratikus Charta provokatív és mélyen sértő életre hívása ellen kívántunk tiltakozni, illetve megemlékezve szót emelni a cigánybűnözés áldozatairól, mely Istennek hála, Önt nem sorolta még egy statisztikai és titkosított szám közé. Őszintén sajnálom, hogy a nyílt levelében Ön, nyíltan elfelejti rendezvény előéletét, melyben az Önök harcát leverők unokái vért izzadtak az eredetileg szeptember 6-ára tervezett esemény meghiúsítása érdekében.
A Hősök terén nem kódoltak semmit, mert kódolni a Nemzetbiztonsági Hivatal igénybevételével, a hatalmon lévő söpredék szokott, 1947-től – egy kis szünetet beiktatva 1956-ban – mint tudjuk. A maszkok kiosztása, a jogállamiságról alkotott vélemény volt, feltéve hogy mindannyian ismerjük bolsevista igazságszolgáltatás igazságait. Én magam, a magam által vásárolt símaszkot viseltem, igaz csak akkor, amikor már ízelítőt kaptunk a demokrácia valóságából. Erre azért volt szükség, amiért Ön például névtelenül ír, többek között. A maszkok kiosztása tehát a retorziók elkerülése végett történt. Önök az ötvenes években suttogtak, mi pedig ma maszkot viselünk.
Nem volt szükségünk az összecsapásra, és amire nincs szükségünk, az ugye nem kell. Szükségünk volt és van viszont a legelemibb jogainkra, amire viszont nincs szüksége a hatalomnak. Mint ahogyan hatalomnak az Ön véleményére sincs olyan nagyon szüksége. Vagy talán mégis?
Leszámítva az MSZMP-s múltú Papp Lajost, az összes Ön által felsorolt személy nagyon is jól tudja, miután szinte mindegyik kifejtette már, hogy jogi eszközök a hatalom megszorongatására sem elegendőek, miután a jogsértések újra és újra ismétlődnek. Illetve a hatalom, még a saját maga által meghozott törvényeket sem tartja be. Innentől kezdve viszont minket mi kötelez annak betartására?
Fájdalmas látni azt, hogy ötezer embert mozgat meg egy sivatagi monoritás és egy bűnöző csőcselék légyottjából keletkezett társadalmi káosz, illetve az az ellen való hívó szó. Mintha több millió ember fejében kódoltak volna valamit, valakik. Én tehát vádolom azokat cinkossággal és tétlenséggel, akik végignézik az ország romba döntését, kirablását, magyar életek kioltását, a vélelmezett megoldások kitolását 2010-re.
Továbbra sem adták át Önök a használati utasítást nekünk, akik rutinnal nem rendelkezünk a forradalmak véghezvitelének sikeres módozatairól. A forradalomban élessel lőnek, és élesben lincselnek. A forradalmak előtt bizonyára készülnek kérdőívek, ki mennyire felkészült, és ki milyen fegyvernemet választ. A forradalmak nem a televízió képernyőjének fényei előtt fejeződnek be. Legfeljebb úgy, mint 1956-ban.
Egy demonstrációt a forradalom előszobájaként megálmodni, ilyen módon arra várni, kevés lesz, tisztelt uram. Mi már számtalanszor éreztük a bőrünkön, mire elegendő ötezer ember, és azt is érezzük,milyen véleményeket kapunk utólag.
Én az ön levelében nem találtam utalást arra, milyen felvilágosító munkát végeztek Önök 1956-ban, és miért lettek hősök, persze csak a kilencvenes években azok, akik annak előtte még fasiszta bűnözők, provokátorok, imperialista szekértolók, illetve indokok lettek a ruszki beavatkozásra. Arra a beavatkozásra, ami persze, csak az otthonülők véleménye szerint kellett, éspedig arra, hogy jogalapot szolgáltasson néhány kivégzésre.
Én tehát Uram, megkérném Önt arra, hogy egyszer, csak egyszer az életben, ne vonja kétségbe a mi szándékunkat, ellenkező esetben nevezze meg, mi ma a nemzeti oldal, és ennek a nemzeti oldalnak segítsen kidolgozni egy megoldás tervezetet, ötezer emberre szabva.
Markó Zoltán
saman
Szeged.
