Mögöttem egy kopaszra nyírt férfi lépett be kapucnis pulcsiba, akinek a látványától a romák kissé megtorpantak, de mivel az elhaladt mellettük, így folytatták tevékenységüket.

Nem maga a cselekedet volt döbbenetes számomra, hanem az egész szituáció. Szólásra nyitottam a szám, de ebben a pillanatban a mocskos tolvaj már nyugtázta, hogy a kopasz sem szól rá, így biztos volt abban, hogy én sem fogok.
A tekintetében olvashatóan ott volt: úgysem mersz szólni, büdös magyar, a szájára pedig egy undorító vigyor ült ki.
Ezután egyszerre iszkolt ki a boltból a cigánybanda, én meg ott maradtam tátott szájjal.
A kopasz annyit mondott, hogy örüljek, mert most egy késelést biztosan megúsztam.

Úgy érzem, ez az eset világosan szemlélteti, hogy mi a baj ebben az országban; a cigány tudja, hogy bármit megtehet büntetlenül  a magyar meg inkább kussol, nehogy bajba kerüljön.
A többség pont úgy kussol, ahogy én kussoltam! A kopasz sem használta ki kinézetét a cigányokkal szemben! Senki nem szólt rájuk! Mindenki úgy tett, mintha nem történne semmi, mert félt attól, hogy egyedül marad velük szemben, nem lesz más vevő, vagy ottani alkalmazott aki mögé állna.

Talán nem jó ötlet nekimenni a cigányoknak 20-án.
Talán 20-án akár összecsapás nélkül is megmutathatjuk, hogy nem állunk majd mindig tátott szájjal és tétlenül az ocsmányságok előtt, amit az élősködő kisebbség tesz.
Talán egyfajta partizán megmozdulásokkal kéne egyenként erőt demonstrálni felettük&

Én nem tudom, hogy mi a jó megoldás, de egy biztos: a fenti eset után én voltam kiakadva napokig, és csak ma jutottam el addig, hogy beszéljek róla.
Tényleg így lesz ez már mindig, vagy megálljt parancsolunk végre a cigány hordáknak és a mi pénzünkből őket támogatóknak?

manta