2008. szeptember 6-án, szombaton Sátoraljaújhely magyar oldali határátkelőjén 180 motor gyűlt össze. Délután háromkor alakzatba álltak és a Felvidéki Farkasok felvezetésével, zárásának segítségével átmotoroztak a Felvidékre, Perbenyikbe. Azzal a céllal indultak, hogy a magyar nyelv megőrzése érdekében, anyagi segítséget nyújtsanak a helyi lelkésznőnek, aki négy éve próbál felállítani egy gyermekotthont Böjte Csaba dévai otthonához hasonlóan, de eddig semmilyen segítséget nem kapott. Ez a maroknyi ember, közel 600000 Ft-ot adományozott, majd az estét együtt töltötte a helyiekkel, felvidéki motorosokkal és vasárnap együtt hazamotorozott Magyarországra. Ha hír lenne, akkor ennyi lenne…

De…

Már a határnál, a nagy meleg ellenére is látható volt az emberek várakozása, illetve a szervezők izgalma. Amikor körbe néztem, végtelen büszkeség és boldogság fogott el, mert rengeteg emberen láttam dévás vagy rolifalvás pólót, kabátokon, mellényeken a dévai felvarrókat, a mónosbéli új arcokat, a régi és új testvéreket. Eljöttek! Zozee-n és Dokin láttam a csalódottságot: csak 180, de a nap folyamán rájöttünk, hogy bizony inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl! A menet fegyelmezetten és ügyesen haladt, kérdeztem is Zsuzsit, az egyik résztvevőt, hogy Ő úgy érzi-e, idegenben vagyunk, mert én nem. Otthon voltunk! Ne értse senki félre, de tényleg, mintha a szomszédhoz mentünk volna át 35 km-re, nem egy másik országba. Néhány falun át, erdős részeken, tábla kint, Perbenyik, aztán dombra fel, templom és puff neki&Hömpölygő, megállíthatatlan, áradó várakozás és szeretet! Napsütés, felhő sehol, harmincféle sütemény, helyiek mindenhol, kávé, s minden, mint egy nagy családi összejövetelen. Szeretném elmondani, de nem igazán lehet. Emberek, motorosok a templomkertben, idősek, fiatalok és tényleg szeretet mindenhol. Beszélgetések, boldogság, döbbenet, visszafojtott túláradás. A templomban a lelkésznő beszéde után, a helyi hölgykórus tartott műsort, majd egy fiatal opera énekesnő, Nagy Lívia hangja repített minket az ég felé, az utak felé, aztán a szervezők pár gondolata és a himnusz&a himnusz, ami zengett és vitt mindent.

Innen vonultunk át a focipályára, ahol már várt ránk a helyiek által készített 300 adag gulyás, kitelepült vendéglátós, egy ingyen sör és egy görög katolikus pap, aki megáldotta a motorokat. Persze Killer Pityu rögtön megkérdezte, biztos-e, hogy így már kevesebb olajat fog enni a gépe, de csak szenteltvíz volt a válasz. Az este csodásan telt, fogyott a sör, szólt a muzsika, fel-felcsendült Okos Tibi kecskedudája, beszélgetések, a lelkésznő és a helyiek csillogó szemei és a bevallott döbbenet. Nem egészen ezt gondolták a fajtánkról. Ritka pillanatok, amikor pozitívan csalódnak bennünk! Hajnalodott, mikorra nyugovóra tért mindenki, a Farkasok őrt álltak, mi pedig békésen és boldogan aludtunk. Reggel virsli, pakolás és sorakozó. Innen Dobóruszkára mentünk, ahol megtekintettük Dobó István szarkofágját, koszorúztunk, meghallgattuk Macho történelmi előadását, s természetesen belebotlottunk a helyi polgármesterbe, aki alig akart bennünket elengedni. De mennünk kellett, Farkasok elől, aztán 12. 30-kor átléptük a határt. Búcsúzás, ölelések, sikerült. Hála és gondolatok a szívekben&

vissza kéne menni!
Bujdosó Janó
MOTaMOT

Fotók a www.felvidekifarkasok.com oldalon