A Móricka viccújság képregénye kifejezetten törekszik arra, hogy a társadalmi elvárásokkal és konvenciókkal dacolva beszéljen a magyarországi nemzetiségi feszültségekről: a Tücsök és a hangya fogalmazásában és megjelenésében is teljesen öntörvényű. A képregény oldalain antropomorf tücskök és hangyák elevenítik fel a mai magyar valóság terrorját: előbbiek a romákat, utóbbiak a magyarokat személyesítik meg. Ez a fajta ábrázolásmód természetesen borzasztóan sztereotip: feketén-fehéren, jókra és gonoszakra osztva ábrázolja a jelent, mikor az emberek többsége az erkölcsiséget mint szürke homályt értelmezve igyekszik hinni azt, hogy ez a helyzet megoldható nemzetiségi kérdések felvetése nélkül. A Móricka azonban kényszerből él az előítéletekkel, hiszen azáltal, hogy lemond a képregény-univerzum etikai árnyaltságáról, olyan ábrázolási eszközök birtokába jut, melyek kivételes, eddig nem látott élességgel mutatják be az átvert kivételezettek törvényen kívüli életét.

A Móricka hangyahősei letagadhatatlanul egy csoportba tartoznak, részükről reménytelen lenne tücsökként vagy bármilyen más állatként viselkedni. Ellentétes irányból ugyanez igaz a tücskökre is: tömeges ábrázolásuk sokat átad abból a terrorból, melyet a szedett-vedett nyájaik mérnek nem csak hazánkra, hanem Európára is. A két különböző állatfajba sorolt szereplők élesen, leplezetlen valójukban mutatják a fajelmélet abszurditását, és éppen a politikai inkorrektség eszközével élve fejezik ki, hogy mennyire felfoghatatlanul nagy lehet két különböző nemzetiséghez tartozó ember között a különbség az életvitel, emberség, és jogkövetés tekintetében.

ENNEK A CIKKNEK A SZÖVEGÉT EZ IHLETTE:
http://www.origo.hu/programajanlo/20050202mauschwitz.html

Most már érthető a cím?

k.i.