Kedves honfitárasaim. Ki emlékszik még arra az én Szülőföldemen a Magyar Honban, hogy 1968-ban, Prágában fontos történelmi esemény zajlott le.
Nekem sok emlékem van az akkori időkből. Már gimnazista voltam.
A szülőfalumban akkor fontos események történtek. Különösen abból a szempontból, hogy az szovjet hadak egy fontos átvonulási területe volt a Chechszloválkia irányában.
A hadak vonulása mar tavasszal is elkezdődött.
Emlékszem, egy Szlovákiában kitelepített magyar házaspár a falumban volt vendégségben. De nehézségük volt a visszautazással. Engem kértek meg, hogy segítsek az orosz katonákkal alkudozni, talán elvinnék őket vissza Szlovákiába a katonai autóval. Sajnos üzletet nem sikerült nyélbe ütni. Talán az orosztudásom volt gyatra. Sajnos abban az időben nagyon nem szerettük az orosz nyelvet tanulni, mert ez kötelező volt az iskolában. Emlékszem, a házaspár teljesen kétségbe volt esve, hogy mikor és hogy fognak hazakerülni.
A hadad vonulási intenzitása augusztus hónapban tetőződött. A tankok még ez első időben a földutakat használták a falutól távol. Később úgy látszik, hogy nagyon sürgős lett a dolog, mivel utána közvetlenül a falu fő utcáján vonultak a tankok.
Emlékszem, esténként mindig a földre feküdtem, úgy füleltem ki, hogy mikor jön a következő “eresztés”. Láttunk olyan katonákat a tankokban, akiket szinte nem lehetett fölismerni az arcukat borító portól. A végén már feltűnően sok tatár arcú katonát lehetett látni. Azt gondoltuk, hogy ezek közvetlenül a Szovjetunióból jöttek.
Augusztus 20-ra emlékszem, a falu búcsúja a szovjet hadak vonulása végett teljesen kudarcba fulladt. A sátoros árusoknak meg a “ringlispiseknek” (körhintásnak) biztosan nem jött akkor össze az üzlet.
Most zenével szeretném a kis megemlékezésemet befejezni. Az első szám a Moody Blues együttestől,
Moody Blues – Nights in White Satin Prague 1968
az akkori időkből való. Egyesek biztosan felismerik még Karel Gott-ot is.
A második pedig egy történelmi részleteket mutat be.
SSSR occupation and army attack in Czechia, 1968, ENG. sub.
Itt ne ijedjünk meg. Az elején egy szovjet zene hallatszik. Ez az akkori időkben ez teljesen normális és kötelező volt.
Azután hallatják magukat a hazafiak is. A követeléseik visszatérő rigmusa, hogy a hazafiak a Szabadságot várják. Azért választottam ezt a számot mert az angol tudással sok mindent lehet megtudni arról, hogy akkor mit akartak az emberek, hogy volt az akkor.
Tisztelettel
Benis Gyula