Na de persze ők azt mondják, széles vigyorral az arcukon, hogy Karadzsics elfogásának örülnek. Bárki, akit a külügyminiszterek illetve az EU más vezetői közül a napokban megkérdeztek, roppant elégedettséggel nyugtázta a szerb háború bűnös elfogását. Ne firtassuk most, hogy miért épen most kapták el a jómadarat, mit ígértek a szerb kormánynak Karadzsics kézre kerítéséért cserébe. Hanem az igazi kérdés, amelyet a “negyedik hatalmi ág”, a sajtó egyre szelídebb képviselői egyetlen EU vezetőnek sem tettek föl: hát a többiekkel mi lesz? Rendben, hogy Karadzsics oda kerül, ahová való. De mi lesz a többiekkel? Mi lesz mondjuk Simon Peresszel, aki egészen bizonyosan felelős több ezer ártatlan palesztin élet kioltásáért /1996, qanai bombázás, hogy csak ezt az egyet említsem/?

Hogyan lehetséges, hogy amíg élt, nem adtak ki elfogatóparancsot sem Menahem Begin, sem a sabrai-satilai palesztin menekülttábor mészárosa, Ariel Saron ellen? És mi van azokkal, akik kitervelték és végrehajtották az immár több, mint egymillió életet követelő afganisztáni és iráni háborúkat? És nem csupán a legfelsőbb szintű vezetők felelősek, de bizony azok is, akik a döntéshozás alsóbb szintjein segédkezet nyújtottak az öldökléshez.

Most már azt sem lehet mondani, csak olyanokat citálnak a nemzetközi bíróság elé, akik elvesztették hatalmukat. Nem is oly rég a hágai bíróság elfogatóparancsot adott ki a szudáni elnök ellen, aki a vádak szerint háborús bűnöket követett el Darfúrban. Na persze, ő más. Őt lehet. Ő mohamedán, arab, ráadásul nem hajlandó meghajolni az amerikai világhatalom diktátumai előtt. Ja, és országában olaj is van, amelyre egyre többeknek fáj a foga.

Zábori László