„Szívszorító volt az utolsó csapatszemle – írta naplójában ma 170 éve bizonyos Drozdov főhadnagy, cári tiszt. – Görgey a lovával serege elé lépett. Beszélni kezdett volna, de egy hangot sem tudott kipréselni magából. Tompa zokogás tört fel melléből, mire a harmincezres sereg levegőeget betöltő Éljen Görgey! kiáltással, könnyezve válaszolt vezérének (…) Isten veled, Görgey! – ismételte az egész sereg.”