Egész életében Kulin György körül forogtak a csillagok de ő maga is a csillagok körül forgott. Úgy tartják, hogy bár nem csillagásznak indult, lenyűgözték az égbolt csodái, és sajnálattal gondolt arra, hogy Galilei után több száz évvel az emberek többsége még annyit sem látott az égből, mint az olasz természettudós. Ezért arra törekedett, hogy mindenkinek megadja legalább a Galilei-élményt: „Az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott” – mondta.
A csillagos ég csodálásán túl sok ezer távcsőtükröt csiszolt, valószínűleg ebben világrekorder lenne: de még másokat is tanított a távcsőtükör csiszolásra, próbált olcsón optikákat szerezni, hogy házilag is sok ember készíthessen távcsövet. Nevét az égbolton az általa felfedezett 3019 Kulin kisbolygó és a Whipple–Bernasconi–Kulin (1942a) üstökös viseli.
Kulin 1935-ben került a Konkoly-alapítványú Svábhegyi Asztrofizikai Obszervatóriumba állástalan diplomásként. Kezdetben díjtalan gyakornokként, majd csekély fizetésért asszisztensként dolgozott, majd pontosidő-szolgálatot látott el, azaz mindennap pontosidő-jelet kellett vennie, és az intézetben található órákat ehhez igazítania.
Első önálló eredményeként 1936-ban kisbolygót fedezett fel – ennek ideiglenes neve 1936 TG volt, de 1979-ben 2242 Balatonra keresztelték. Ugyanezen évben egy másiknak már ő adhatott nevet – ennek Arany Jánoséval közös szülővárosa tiszteletére az 1436 Salonta nevet adta.
A háború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Kulin Györgyöt nevezte ki az Uránia vezetőjének, amelyet 1947-ben avattak fel. Az Urániában mindennap előadásokat és bemutatókat tartottak, melyeket fizetés nélküli társadalmi munkatársak vezettek, ugyanis az Urániának egyetlen fizetéses alkalmazottja sem volt. Az esti bemutatásokon kívül előadássorozatok, klubestek és úgynevezett művészestek szerepeltek a csillagdai programban, ezeken többek között Illyés Gyula, Medgyesi Ferenc, Kodolányi János, Szabó Lőrinc, Vavrinecz Béla is megfordult.
Hamarosan azonban Kulin személyét komoly ideológiai támadás érte. Hiába szentelt több oldalt A Csillagok Világában az asztrológia bírálatának, hiába hozták létre a csillagászati egyesületben az asztrológiakritikai szakosztály, akadt, aki mindenhol azt terjesztette róla, hogy asztrológiával foglalkozik. Ez jó adunak bizonyult ellene, s 1949 szeptemberében koholt vádakkal (idealista világnézet és asztrológia) eltávolították állásából és az Urániából. Kizárták a TTIT-ből, sőt Budapest területén sem kaphatott állást. Feleségét, aki szintén a csillagvizsgálóban dolgozott, vele együtt elbocsátották: 1950 és 1953 között semmilyen publikációja nem jelenhetett meg.
Kulin György erőfeszítései egy nagyplanetáriumi vetítő beszerzésére már az 1960-as évek második felében sikerrel jártak: az új két csillaggömbös Zeiss UNIVERSAL-VI-os planetáriumi vetítőműszert 1966-ban rendelték meg, és 1969-ben meg is érkezett Budapestre. Végül csak 1971-ben döntött a főváros arról, hogy Budapest új planetáriumának végleges helyszíne a Népligetben lesz és nem a Kulin György által javasolt budai részen.
1975. május 28-án történt a Budapesti Planetárium alapkövének ünnepélyes letétele a Népligetben. A ceremónián természetesen részt vett Kulin György is: az épületet a 400 főt befogadó kupolateremmel 1977. augusztus 17-én adták át – az első csillagászati műsort augusztus 20-án tekinthette meg a nagyközönség.
Kulin György 1989. április 22-én halt meg Budapesten. Hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak.
MS – Hunhír.info